Végre sikerült megnéznünk a Gerecse Kupát!

Bár profi versenyt már láttam, a saját hazai amatőrversenyeinkről eddig mindig lemaradtam, most végre pótoltam a mulasztást. Ajánlom mindenki figyelmébe, járjatok amatőr versenyekre. Aki tud versenyzőként, aki pedig nem, az tapsoljon nekik az út széléről, hálásak lesznek érte.

A lassú rajt előtt fél órával értünk a Turul madárhoz, ahol a parkoló dugig volt tömve kisebb-nagyobb, jobb-rosszabb autókkal, furgonokkal, amelyek körül lázas készülődés folyt. A csapatok utolsó megbeszéléseiket tartották, a versenyzők banánt eszegetve öltözködtek, tűzködték a rajtszámokat, izgatottan csiviteltek. Messze földről jött csapatok tisztelték meg a várost, láttuk a híres tamási, gyömrői, pécsi klubok képviselőit, a fradi kisbuszát, de voltak Esztergomból, Békásmegyerről is, sőt az index.hu amatőrjeinek, a Grupetto-nak is volt harcosa. A legfiatalabb versenyzők aprócska 8-9 éves gyerekek voltak, de láttunk a mezőnyben meglett ősz hajú urakat és hölgyeket is. Volt olyan fiú, aki alig több, mint egy óra alatt lezavarta a tarjáni szerpentint oda-vissza, már ki is lihegte magát, már a zsírosdeszkából és narancsléből álló kinációt is elfogyasztotta, mire az apukája is beesett a célvonalon. Hihetetlenül aranyosak voltak, ahogy utána nagy komolyan tárgyalták a taktikai és stratégiai kérdéseket. A nagy mezőny a Gerecse legszebb részét járta végig, a Tatabánya-Tarján-Tardos-Bikolpuszta- Süttő útvonalat mindenkinek melegen ajánlom, óriási kiránduló útvonal. Én ugyan kocsival szoktam bejárni, egy kis megállással, sétával az erdőben nagyon szép őszi program. Aki azonban nálam sportosabb, gyalog vagy kerékpáron is bejárhatja, úgy még szebb. A Gorba-tető és a kilátás csodálatos élmény, bár azt hiszem versenyzőikn igencsak megszenvedtek vele. Gorba tető ide-vagy oda, a srácok 2 óra alatt úgy lezavarták a 80 kilométert, mint a pinty. Először egy húszas csoport érkezett, félelmetes sebességgel száguldottak fel mellettünk a panoráma úton. Még két csoport vetődött be hasonló gyorsasággal, utána azonban már fáradtan, nehézkesen gyűrte maga alá a szálanként, kisebb csoportokban szivárgó vert mezőny az emelkedő utolsó száz méterét.

Azt hiszem, a férjemmel mi képviseletük a lelkes nézőket, a rajtunk kívül csak a versenyzők hozzátartozói voltak ott. Én mindenkit harsány tapssal bíztattam, legnagyobb örömömre volt, aki meg is köszönte. Akárhogy is nekünk nagyon tetszett, legközelebb is eljövünk.