Nézd, az emberi tudattól általában idegenek a végtelen dolgok, a természetes a végesség. Így az emberi gyásznak is van egy folyamata, amiben van ideje a haragnak is, indulatnak is, "mért éppen én" kétségbeesésnek is, de a végső kifutása mindig az elfogadás, megbékélés, megbocsájtás, ez alapvető biológiai örökség. Akik 30-40-50 év múlva is bosszúért lihegnek, azok vagy pszichés betegek, vagy valamiféle érdekből teszik, amit tesznek.

Az elmúlt évtizedekben x-szer előfordult már, hogy valamiféle borzalmas bűntett (terrorcselekmény, népirtás, tömeggyilkosság, akármi) elkövetésében részesek, és a túlélők vagy az áldozatok hozzátratozói évtizedek után találkoztak egymással. Vagy egy front két oldalán álló katonák. És tudod mi történt, mindig, kivétel nélkül? Pont ugyanaz, amit a képen Wojtyla meg Agca tesz: az emberek elbeszélgettek. Békésen.

ÜdV