Azert, mert ugy gondolod, hogy amit nem ertesz, az mely, pláne, ha elég zavarosan adják elő, egy kis vallási-misztikus maszlaggal leöntve. A Dűne Eretnekeiben például: a nagy titkos Bene Gesserit terv valójában mindössze annyi, hogy fogni kell egy nyamvadt férget, és a hatalmas titok, hogy a homokférget hogy lehet áttelepíteni, mindenki számára nyilvánvaló tény kellett volna legyen, hiszen az Istencsászár halálának történetét mindenki ismeri, onnan meg egy gyerek is ki tudja logikázni.

És amikor már nagyon szarban volt a sztori és sehogy nem lehetett kikeveredni belőle, akkor jött a deus ex machina, Miles Teget megcsípte egy radioaktív gyalogkakukk és mindenki megmenekült. A világ fejlődése eljutott odáig, hogy először lett valaki, aki látta a jövőt, aztán sikerült kifejleszteni olyan gépeket és embereket, amiket a jövőlátók nem láttak, de aztán jütt megint egy ember, aki mégis látta azokat, akiket eddig nem lehetett látni. Ez azért kb. a második csavarnál kezd unalmassá válni, nem? Persze, sok dolog a valóságban is így működik, de azért ez megintcsak nem mélység.

Időközben a többezer éves tervét szövögető Bene Tleilaxról kiderült, hogy valójaban nyáladzó, vallásos gyagyák gyülekezete.

És amit már szintén említettem, egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a már emlegetett eugenikai és szociáldarvinista elmélkedések, amik minimum feszengéssel töltik el az embert, ha tudja, kik és milyen tettek megalapozására használták őket. (Ráadásul mivel régóta meghaladott elméletekről van szó, mind a genetika, mind az ökológia területén, az idó előrehaladtával ez egyre kínosabb. Ami elment a hatvanas évek elején, az a nyolcvanas években már eléggé tarthatatlan volt, mai szemmel meg különösen.)

A mélység és a következetesség kb. az Istencsászárig maradt meg, bár az aggasztó jelek már ott megjelentek, de utána kámforként illant el.