Jó napot kívánok!

Az ilyen témákat azért nehéz megbeszélni, mert túl sok az érzelmi töltés bennük, és mert mindenkinek (szakembernek, laikusnak egyaránt) nagyon határozott véleménye van róluk. Mint a fociról. Főbenjáró bűnök esetében a társadalomban hamar kialakul egyfajta lincshangulat, és ott már nem is lehet érdemben jogi-, erkölcsi-, gazdaságossági szempontokról beszélgetni. „A bűnös rohadjon meg!” - ennyi a rendezőelv. 

A kérdés ott már „csak” az, hogy az igazságszolgáltatásnak egyáltalán legyen-e LEHETŐSÉGE 20-30 évvel később, az elítélt sorsán módosítani. NEM AUTOMATIKUSAN SZABADON ENGEDNI minden életfogytiglanost, hanem csak MEGVIZSGÁLNI, hogy van-e olyan közöttük, akit esetleg már nem szükséges benntartani.

Az érzelmi érveket tegyük egy pillanatra félre, azzal se törődjünk, hogy az elítéltnek mi jó, mi rossz, csak nézzük meg, hogy mi az ÉRDEKE az igazságszolgáltatásnak, a társadalomnak!

Az nyilvánvaló, hogy itt az a szereposztás, hogy az igazságszolgáltatás diktál, a bűnös meg elviseli azt, amit rá kiszabtak. Az alá- fölérendeltségi viszony teljesen egyértelmű. Felmerül tehát a kérdés:

• Ha én vagyok a „főnök”, akkor mi a fene ÉRDEKEM lenne, hogy a SAJÁT kezemet megkössem egy SAJÁT döntésem során? Miért nem jó NEKEM, ha SAJÁT MAGAMNAK LEHETŐSÉGET ADOK, hogy később módosítsak a döntésemen? Ha nem akarok, nem módosítok, de miért ne hagyjam meg a lehetőséget MAGAMNAK, hogy később a saját érdekeim szerint módosítsam a korábbi döntésemet? Egy ilyen kikötés az csak LEHETŐSÉG, ami a mozgásteremet növeli. Miért ne alkalmaznám?

• Ha azzal, hogy adok egy ELVI LEHETŐSÉGET az elítéltnek a szabadulásra őt sokkal kezelhetőbbé teszem, mert lesz vesztenivalója, és ezáltal az ÉN DOLGOM egyszerűbb lesz, miért NE adnék neki egy ilyen elvi lehetőséget? Aztán majd 20-30 év múlva eldönthetem hogy mit teszek, de addigra esetleg már nyertem néhány évtizednyi nyugalmat.

• Ha azzal, hogy LEHETŐSÉGET teremtek egy későbbi felülvizsgálatra, kvázi „ingyen” csökkentem az elítélt szenvedését, ami mellesleg nekem is sok gondot okoz, miért ne mondanám, hogy a felülvizsgálat nem kizárt?

• Ha mindezzel megteremtem a harmóniát a saját jogrendszerem és az EU erre vonatkozó szabályozása között, akkor miért NE tenném?

• Ha véletlenül találok olyan elítéltet, amelyik 20-30-40 éven át úgy viselkedett, azon dolgozott, hogy a felülvizsgálat majd elengedhetőnek nyilvánítsa, és az évtizedes folyamatos megfigyelés alapján elkészített szakértői vizsgálatok szerint az újbóli bűnelkövetés valószínűsége minimális (mondjuk nem sokkal nagyobb mint a társadalomban többi tagjáé), akkor miért ne engedném ki, megspórolva ezzel évi 2-3 millió költséget, amennyibe az ilyen emberek fogvatartása kerül?

Hangsúlyozom, ezek még NEM az elítélt érdekei, pedig emberiességi, emberi jogi okokból bizonyos fokig az ő érdekeit is kellene nézni, de erre a lincshangulat miatt nem hivatkozom. Mivel a tervezett jogi szabályozás csak egy LEHETŐSÉGET ad, nem látom be hogy miért ne kellene ezt bevezetni. Talán nem bízunk a saját 20-30 évvel későbbi igazságszolgáltatásunkban?

És a mostaniban, amelyik az életfogytiglani ítéletet meghozta?