Sajnos ez az idézet az újságírótól származik, jó pédája az állam működésére:

 

Kerestem a jogszabályt, hogy idézni tudjam, hogy is szól pontosan a szívességi alapon történő segítségnyújtás – ha van ilyen.

Aztán feladtam a keresgélést és felhívtam a szegedi Regionális Munkaügyi központ jogászát, aki elmondta, hogy a magyar jogalkotásban nem ismert fogalom az ingyen munka, tehát nem létezik szívességi alapon történő segítség. Elmesélt egy konkrét esetet is: építkezésen büntették meg a tulajt, mert a szomszédok segítettek az alapozásnál.

Aztán felhívtam a munkaügyi felügyelőséget Kecskeméten, gondolván, hogy mint ellenőrző szerv tudják, milyen szempontok szerint vizsgálódnak. A jogszabályról sem tudott az egyébként készséges hölgy és belátta, hogy ez egy nagyon „hülye” helyzet, de elmondása szerint is csak az egyenes ági rokon segíthet könyvecske nélkül.

A többi segítőnek pedig vagy elhiszi a munkaügyi felügyelő, hogy semmit sem kap a munkájáért vagy nem. Tájékoztatással azonban nem foglalkoznak, csak bejelentésekkel! Így az ügyintéző a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz irányított, ahol éppen négyszer adtam elő ki vagyok és mit szeretnék, de mindig tovább passzoltak.

Az utolsó telefonszám viszont lapzártáig elérhetetlen volt.

Összegezve tehát: az illetékesek többsége az egyenes ági rokonokat jelölte csak meg legális segítőkként (vagyis nekik nem kell kiskönyv).

Jogszabályra, amelyik a szívességi segítségnyújtásra vonatkozna, nem sikerült bukkannunk. Tehát a gazdák alapvető feladata: sorban állni a kiskönyvekért, bélyegekért és felkészíteni a szüretelőket, pontosan mit kell mondani, hogyan kell viselkedni.

A szomszéd bácsi szerint még a rettegett Rákosi rendszerben sem volt ilyen.

Utolsó mondat kiemelése tőlem. Szóval akkor ha le akr jöbbi szüretelni az unokatesóm, akkor előtte kérjem meg, hogy keresse meg és menjen el a terültetileg illetékes munkaügyi központba és váltsa kia kis rohadt könyvüket és utána én menjek el egy másik ilyen központba és vegyek bélyegeket. Ráadásul az a durva, hogy tényleg sok helyen elfogytak ezek a könyvek meg bélyegek a hivatalokból. Na , akkor mondja meg a paraszt a szőlő fölvásárlójának, hogy várjon már, úgy egy-két hetet, talán akkor lesz könyv és akkor indulhat a szüret...Ja hogy rohadás meg seregélyek meg tolvajok meg tecnológia? Á, az nem érdekes, fő a könyvecske!