Tegyünk már különbséget a gyerek érdeklődése (szerintem bármi), meg a szülő tipologizálási hajlama között, hogy Ő ti. látja, hogy a gyereke miben tehetséges!!!

Jó, tegyünk. Tehát, a gyereked csak szerinted kockafejű, csak szerinted kiemelkedő matekból, és csak szerinted szuperzseni? :))

Még egy 14 éves gyerekről is csak nagyon-nagy vonalakban lehet látni, hogy mihez van igazán affinitása.

Igen, sok esetben (mondhatni általában) ez így van. És nagyon jó az ilyen szülőnek.
De van amikor nem, van amikor igenis határozott érdeklődése van már nagyon pici korban, és én pont ezen utóbbi esetről beszélek.

MIért szűkítsem le a mozgásterét én? MIért állítsam kényszerpályára?

Te most itt valamit nagyon félreértettél. Az a szülő aki kényszerpályára akarja állítani a gyerekét, le akarja szűkíteni a mozgásterét, az tipikusan nem vívódik az iskolaválasztás problémájával, nem gondolkodja magát halálra, hanem bevágja a szerinte megfelelő iskolába, oszt készpassz. Az a szülő vívódik, aki a gyerekét csak segíteni, és csak támogatni akarja az útján, nem pedig belekényszeríteni valamibe.
Lassan ott tartunk, hogy aki nem a waldorf sulit választja (mégsem), az egy szívtelen, zsarnok, a gyerek belét is kitaposó szülő.