Azért, ahogy így átgondoltam ezt a "bárki be tud jutni az egyetemre" szövegemet, annyit még szükségét érzek hozzátenni, hogy természetesen hozzáértendő, hogy "aki AKAR". Mondjuk, úgy gondolnám, hogy ez magától értetődik, de ha már csúsztatással vagyok megvádolva, akkor pontosítsunk: természetesen nem hiszem, hogy egy teljesen passzív, minden ambíció nélküli ember, akinek az érettségi bizonyítványa kettesekkel van tele, az be fog jutni bármely egyetemre, hacsak nem a (nagyon) fizetős kategóriában.
Természetesen most is le kell tudni tenni valamit az asztalra.
Én jeles tanuló voltam, jelesre érettségizem egy elsőosztályú versenyistállóban. Az osztályátlag jóval négyes felett volt, tehát nem lógtam ki a sorból. Az osztálynak kb. az 50 %-a jutott be elsőre az egyetemre, én pl. nem. Meg lehet nézni, most milyenek a felvételi arányok egy harmadrangú gimnáziumból. (Borítékolom: jobbak.)
Jelen pillanatban az is bejut az egyetemre, akinek inkább egy tisztességes szakmát kellene tanulnia, mert az jobban megfelelne az érdeklődésének, felkészültségének, elméleti kérdésekben való elmélyülésre való hajlandóságának. Csak azért megy az egyetemre, mert a szülei azt hiszik, hogy diploma nélkül nem lehet boldogulni. (Közben meg nem lehet találni egy normális vízvezetékszerelőt, és súlyos értelmiségi-pályakezdő-munkanélküliség van.)
A környezetemben egyetlen frissen érettségizett sincsen, akit ne vettek volna fel elsőre az egyetemre, pedig a gyerekeim életkorából adódóan ismerek jópár ilyenkorú gyerekeket nevelő családot.