Kedves CC!
Abban igazad van, hogy jelen pillantban, amikor úgy tűnik, hogy a diákoknak csak egy rendkívül szűk rétege fogja élvezni az ingyenes állami felsőoktatás privilégiumát (abba most ne menjünk bele szerintem, hogy ezt a fejleményt hogyan is kellene értékelnünk -- négy gyerekünk van, minket is érzékenyen érint, de azért más szempontjaim is lennének...), kétségtelenül roppant jelentősége van annak, hogy sikerül-e a kölyöknek megcsípnie az ingyenes státuszt, vagy sem. Mivel azonban ezt a kört olyannyira szűkre szabták, amennyire jelen értesüléseim szerint szabták, már tökmindegy, hogy a gyerek milyen iskolából érkezik az egyetemre. Különösen ha számításba vesszük, hogy a Waldorfban éppúgy lehet kitűnően érettségizni, és waldorfos gyerek éppúgy lehet éltanuló az egyetemen, mint bárki más, úgyhogy ugyanakkora eséllyel indul az ingyenes helyekért, mint bárki más.
Bekerülni meg tényleg elég könnyű a legtöbb egyetemre, ahhoz képest meg különösen, hogy milyen volt a helyzet 20 évvel ezelőtt. Hihetetlen mértékben növelték a felvételi keretszámokat és egy csomó új egyetemet hoztak létre a rendszerváltás óta. Ezek tények! (Nem pedig csúsztatás, ahogy kedvesen megjegyezted.) Természetesen a legfelkapottabb művészeti iskolákba meg néhány viszonylag ferkventált de kis létszámú "egzotikus" szakra, mint pl. a régészet, továbbra is nagyon nehéz bejutni, ezt nem tagadom. Ez mindig is így volt, és alighanem mindig is így lesz.
Amúgy a hátam mögött van 6 sikertelen és három sikeres felvételi; a párom féltucatnyi felsőoktatási intézményben tanított az elmúlt 10-15 évben, én meg kettőn tanultam. Összesen 5 diploma és néhány magasabb tudományos fokozat megszerzése közben is szereztünk egynémely benyomásokat (különböző nézőpontokból) a felsőoktatás körülményeinek változásairól úgyhogy nem csak az ujjamból szopom, amit állítok.
Persze lehet, hogy a nézőpontunk a körülményeinkből adódóan hasonló, és ettől még nyugodtan lehet eltérő véleményünk, minden csúsztatás nélkül is...
Szeretettel üdvözöllek.