Nemo Creative Commons License 2007.09.11 0 0 1246

"De az nem kőből van." - A kőedény nem valami kőtömb kifaragásával készül, hanem rendszerint agyagból vagy hasonló ásványból. Előállítása nemigen mondható nehéznek (hasonlít az agyag-fazekassághoz, de kicsit más alapanyagot használ), és a súlya sem olyan, hogy ne lehetne akár egy kordén is elvinni.

 

"A papok rendszeresen tisztálkodtak áldozat előtt, az esszénusok medencéket építettek erre a célra. Viszont a falusiak örültek, ha végtagjaikat lemosták." - Ezért volt nekik elég egy hordozható hektós edény, és nem kellett nekik egy sokkal nagyobb, ércből öntött mosdómedence. A felhasználás itt sem lehetett annyira ritka, hogy ez a hatszor 80-120 liter kirívóan sok lett volna.

 

"A farizeusi felfogás szerint, ha tisztátalan edénybe öntötték tiszta edényből a folyadékot, a folyadék megfertőztette a tiszta edényt is. Hát még ebben az esetben." - Én azt is el tudom képzelni, hogy azok a kővedrek kezdetben üresek voltak. (Jézus töltette meg őket, holott ha lett volna bennük víz, máris meríthettek volna belőle.) Másrészt ha itt engedek is neked: éppen ezt a felfogást (és a mosakodások egész jelentőségét) tagadta Jézus, amiért szemrehányásokat is tettek neki. Ebben a jelenetben ő a cselekvő, nem pedig a farizeusi előírásokhoz ragaszkodó és közöttük lavírozó alak.

 

"Nem tudjuk, hogy híre ment vagy sem." - De szükségképpen következtethetünk rá, mert a máskor szokásos folytatás elmaradt, Jézust nem akarták királlyá tenni. ("Nem jött még el az én időm.")

 

"Ez a hiány is a történet átköltött jellegét erősíti. (Valószínűleg a szolgák akkor is olyanok voltak, mint ma: azonnal híre ment volna.)" - És senki nem hitt volna nekik - eltekintve  a tanítványoktól, akik nyilván az ő elbeszélésükből szereztek tudomást a násznagy szavairól. Ha a násznagy is be lett volna avatva, más lett volna a helyzet.

 

"miért nincs a szinoptikusoknál párhuzama?" - Nem ez az egyetlen jánosi perikópa, aminek nincs. Ez nem kényszerítő erejű érv.

 

"János nem csodának, az első jelnek írja a sorból, amelyet több is követ." - Jánosnál a csodák általánosságban véve is "jelekként" szerepelnek, tehát ez a szembeállítás sem valóságos.

Előzmény: Kováts Gábor János (1240)