Szia Sinx!

"Arra gondolok, hogy a mai világban szerintem az tud érvényesülni, aki egy szakterületen tud nagyon sokat, nem pedig az, aki szélesebb körben de jóval kevesebbet. Magyarul, szakbarbár világban élünk (az állami oktatás is ezt szolgálja), ezért én úgy gondolnám, hogy meg kell keresni, miben jó és tehetséges egy gyerek, és azt erősíteni, abban fejleszteni."

Nagyon másként látom a világot. Azt gondolom, hogy nem célom a gyerekem érvényesülése, legalábbis ebben az értelemben. Nem célom, hogy Nobel-díjas legyen, olimpikon legyen, gazdag legyen, híres legyen. (Élénken emlékszem KR többszörös világbajnok és olimpikonnal való inerjúra. Mindent elért, amit lehet. Többszörösen. Gazdag. Sikeres. Az édesapja azt mondta a végén: ha tudom annó, hogy ennyire magányos lesz, nem engedtem volna le sportolni...) Azt szeretném, ha kiegyensúlyozott, harmonikus személyiség lenne a gyermekem, sok mély emberi kapcsolattal, érzelmileg is teljes ember, nem érzelmi fogyatékos, mint olyan sokan manapság.

Ez szvsz független a waldorftól, az én összes gyerekem hagyományos suliba járt és jár. Mégis eszembe se jutna, hogy amelyik matek érdeklődésű, annak nem kellene zene vagy történelem. Amelyik bölcsész érdeklődésű, annak ne kellene matek. A világ sokszínű és gazdag, minél több rétegét tudja valaki élvezni, annál gazdagabb élete lesz szerintem. Természetesen a munkaerőpiacon kell, hogy valamihez értsen. De ez nem zárja ki, hogy mással is foglalkozzék. Nézd meg a legjobbak egy jelentős része nem szakbarbár. Napokban hallottam jónevű jogásszal interjút, aki verseket is ír. A másik - mondjuk énekes - kertészkedik, a harmadik - mérnök - zenél, a legtöbben olvasnak szépirodalmat is. Ismerek egy mai rendezőt, drámaírót, akinek eredeti végzettsége gépészmérnök.

El kell dönteni, hogy mit jelent a boldogság, és azt kell célbavenni. Én - tapasztalataim alapján - nem hiszem, hogy a boldogsághoz vezető legbiztosabb út a siker, a szakbarbárság stb.

A kicsit tágabb családomban (unokatestvér szinten) van nagyon sikeres szakbarbár. Nagyon örültem, amikor a fiam azt mondta: nem szeretnék olyan életet, mint az övé. (Pedig nagyon szeretik egymást.) Reggeltől estig a laborjában dolgozik, külfüldön él, egyedül, bizonyos értelemben hányódik az egyik kutatóhelyről a másikra. A munka és a sport teszi ki az életét. Emberi kapcsolatokra, barátokra, családra nincs ideje.

Bocs, hogy ennyire hosszú voltam, de nagyn szíven ütött az, amit írtál.

halihó