"Mindenki csak magán tud segíteni"
"Máson is, amiben nem hiszel."

Mindenki a saját helyzetét ismerheti. Másét nem. Sokszor még a sajátunkat se ismerjük, és nem csoda ha másnak nem tudjuk átadni a helyzetünket, és az sem csoda, hogy akkor ő csak azt hiszi, hogy az a helyzetünk, amit mondtunk neki, és amit ezek után gondol róla.

Ilyen körülmények között hogy van mersze azt gondolni valakinek, hogy máson segít valamivel? Ha a másik mondja, mit tegyél meg neki, ki segített rajta? Ő maga. Eszközt teremtett, mégpedig egy tevékeny ember személyében. A másik pedig eszközzé vált. Irányítható eszközzé. Ő mondta meg, mit csináljon a másik. Ilyenkor ki segített, és kin?
Ha segítünk valakinek, csak feltételezhetjük, hogy az segít neki. Ezek után az egónk az, ami dönt: jó érzés-e saját maga számára ha megteszi, vagy nem. Tehát az ego dönt. Ha valaki éppen úgy néz ki hogy elesik, te pedig gyorsan elkapod, segítség. Aztán mivel nem esett el, továbbmegy, a következő két méter után fejére esik egy tégla. Segítettél neki? Nem tudni. Tettél valamit, az pedig válaszutat idézett elő. Ilyen értelmezésben NINCS segítség. Tettek és következmények vannak. Hogy éppen mi a segítség - az az egód(elméd) definíciója.

"Beszélhetsz úgy valakivel a festményeiről, hogy nem az (költői) indíttatása érdekel?
"Beszélhetek."

Akkor csak a festmények "formájáról" beszélhettek, a festőről nem..

"Tehát azt mondom, hogy egy ember képes lehet amellett, hogy önmagához őszinte, a környezetéhez nem az. És ezt teheti nagyon tudatosan."

Tehát ha tudod, hogy valakinek hazudsz, akkor benned "minden rendben van".

"Egyáltalán nem. Azt kérdezted, hogy "mit szól a környezet" én pedig arról beszéltem, hogy hogyan vezeted tudatosan félre a környezeted."

Én ezt kérdeztem:"Miért érdekel hogy mit szól a környezeted hozzád?"
És nem azt hogy mit szól a környezet hozzád. De válasz ERRE még mindig nincs...

"Éppen ezért nem tartom helyesnek, hogy magából induljon ki az ember, amikor másokat akar megérteni."

Szereted egy 3d test lapjait uv koordinátákkal bevonni? Hogyan értheted meg ennek a - kvázi szórakozásnak - lényegét, élvezetét, ha te sosem próbáltad? Meg tudod ezt érteni személyes tapasztalat nélkül? Csillapítja szomjadat egy pohár víz képe?

"Nem érteni nem akarom, hanem mi bizonyítja?"

Erre most egy idézet jut eszembe a "kapcsolat"-ból:
"-szereted édesanyádat?" "-igen." "-bizonyítsd be."
De olyat mondj, amiről elhisszük, hogy semmiképpen nem következhet ego-érdekből!

"Mert úgy látom, hogy a különbözőséget utasítod el annak formájában, hogy azt egonak, így formaságnak, tehát felszínesnek nevezed és tagadod."

Nem tagadom a különbözőséget. Legyünk csak különbözőek! Én csak annyit mondok: legyünk tudatosak arra, ami bennünk történik... Ismerjük meg a működésünket, korlátainkat! És ne képzeljük azt hogy a másik kevesebb/több nálunk.

"idegen létezést" tételez fel az emberben az önmagadról alkotott kép helyére"

Gondolod végig, melyik reakciód mire jön létre, hogyan viselkedik. Azt is, melyik szokást, miért és hogyan vetted fel. Az mennyire volt a részed azelőtt? Most miért tekinted annak? Ha minden ilyen szokást kielemzel, hogy mennyire elválaszthatatlan részed-e, mi marad a végén?

"Lehet önmagadról helyes képed is"

Válasz fentebb a vetítős résznél. Egyébként lehet a személyiségedről helyes képed. De csak akkor lehet, ha kívül helyezed magad rajta, és úgy vizsgálod meg. Csak "KÍVÜLRŐL" lehet ezt megvizsgálni. Ha pedig már "kívül" vagy, hol is vagy te? Mi is vagy te? A személyiség amit éppen vizsgálsz, vagy valami/valaki más?

"a példában TÉNYT állapítottam meg"
De olyan módon, hogy egy másik TÉNYT, történetesen hogy tévedtél nem akarod beíismerni."

Ha kérdezik, hogy "gondoltad-e hogy a körtemagból almafa lesz", és akkor az igazat mondom, akkor az igazat mondok. Ha hazudok, akkor hazudok. Ha MÁST mondok, kitérek, akkor mást mondok, kitérek, nem hazudok, és nem mondok igazat. Ez utóbbi lehetőséget nem ismered (el).

Ha azt kérdezem tőled, hogy "tegnap esett-e az eső?" És erre te azt mondod, hogy "most kék azt ég", akkor hazudtál?

"ha elkezded megismerni önmagad, meg fogod látni, mi az, ami VAGY, és mi az, ami NEM VAGY."
Ez könnyű lesz. Máris látom, hogy nem VAGYOK székláb, továbbá, kerti locsoló sem."

Máris bebuktad. Ha (valamilyen formában) nem volnál egyik sem, képtelen lennél már az összehasonlításra is. Még csak nem is vennéd őket észre a térben. Csak olyat láthatsz meg, ami benned is megvan, amihez neked is közöd van. Ez a rezonancia törvénye.

"De miután erre rájövök, valóban lesz valami közös bennünk, mert talán te sem vagy székláb, sem kerti locsoló. Most akkor egyformák vagyunk és magamból indultam ki a te jellemzésedhez?"

Ha nem vizsgálod meg magad a kérdést először magadban, hogyan jutottál volna el a velem való összehasonlításokhoz? Látod, magadból KELL hogy kiindulj. Nincs más út.

"meg tudod érteni azokat, akikben nincsen ilyen hamis meghasonlás?"

Csak azt tudom megérteni, ami bennem is megvan. A többi spekuláció.

"Bizony minden rosszért felelős az a csúnya ego és minden jó pedig a "belsőből" származik, és a "belső" nem más, mint pedig az a tiszta és szent Önvaló."

Ezek a te saját értékeléseid, nem az enyémek. Azokat pedig már elmondtam.