"De ha mindig másokkal foglalkozik valaki, önmagával pedig sohasem"
Ezt kérte volna valaki?
"nem fogja tudni megérteni a másik embert, mert önmagát sem érti"
A kettő nincs összefüggésben egymással. Attól még bőven megértheted a másikat, hogy magadat nem és fordítva.
"az önismeret feltétele a másik ember ismeretének"
Hol marad a másik ember ismerete ebben a meghatározásban, ami a feltétele a másik ember megértésének?
"Hogyan tudnál egy másik embert tisztán látni, ha magadat nem tudod tisztán látni"
Mondtam volna ilyet? Amiről beszélek, hogy nem tudod a másikat tisztán látni, ha nem figyelsz rá oda. Magadat sem tudod tisztán látni, ha nem figyelsz magadra.
Amit plusszban mondok, hogy magadból kiindulva pedig csak félreértheted a másikat, ha nem figyelsz rá oda.
"Milyen alapon feltételezel róla bármit "
Erről akarlak lebeszélni. Ugyanis ha magadból indulsz ki a másik megértésében, akkor feltétezel.
"szeretnélek tájékoztatni, hogy én egyáltalán nem így gondolom"
Ennek nagyon örülök. Korábbi hozzászólásodból az vonható le, hogy a másik megismerésének felétele önmagad megismerése, ez csak akkor szokott működni, ha sablonként használják. Mert ha nem , akkor hoigyan feltétele?
Amiről én beszéltem, az az, hogy a megismerés foglalkozás kérdése, tehát vagy a másikra figyelsz, akkor őt ismered meg, vagy magadra figyelsz, akkor magadat ismered meg. Mint a kémia vagy a történelem. Amelyikre figyelsz azt tanulod meg, azt az ismeretet sajátítod el, és annak megértése áll a lehetőségedben.
"Az önismeret egyik legfontosabb alapeleme, hogy állandó interaktív kapcsolatban vagy másokkal"
Így ez inkább mások kihasználásának tűnik az önismeret javára, a másik megismerése miért nincs itt fontos feltételként említve? A másik ismeretének egy mélyebb fokáról miért nincs ebben említés?
"szeretni csak akkor fogjuk tudni ezeket a "másik" embereket, ha magunkat is tudjuk szeretni"
Ez szerintem részben igaz. Szeretheted akkor is, ha magadat nem szereted. A jézusi gondolat nem arról szól, hogy másokat nem szerethetsz jobban önmagadnál, sőt, még életed is adhatod érte. Arról szól, hogy úgy szeresd mint magadat.
" másik embert is csak akkor tudod szeretni, ha megismerted és elfogadtad önmagad, s ezáltal el tudod fogadni a többi embert "
Ez nem így van. Attól biztosan nem fogod a másikat szeretni, ha önmagadat ismered meg, ahhoz a másikat kell megismerned. Sőt a másik ember elfogadása sem önmagad elfogadásán keresztül kell történjen, ez csak egy irgalmatlan szűrőt jelent, hanem éppen önismeretedtől függetlenül, mivel a másik egész más, mint ahogy önmagadat megismerted.
A szeretetbem nem önmagad a fontos, vagy az hogy önmagadat hajlandó vagy olyannak elfogadni amilyen valóban vagy, hanem a másikat vagy hajlandó benne elfogadni, olyannak, amilyen ő.
"felületes véleményeket alkothatsz róluk, de szeretni sosem fogod ôket."
Nem biztos. Felületes vélemény mellett is lehet szeretni, még az is lehet persze, hogy nem azt szereted meg így, amilyenek valójában. Az ember ha az önismeretére támaszkodik a másik megítélésénél, akkor viszont biztosan felületes vélemény alkot,
és nem amásikat, hanem önmagát fogja szeretni a másikban, -ez tuti csalódáshoz vezet.
"csakis az önismeret birtokában fogsz ezzel a tudással rendelkezni"
Pont ezt vitatom. Szerintem külön külön minden embert meg kell tanulni megismerni és megszeretni, és ez minden embernél egy újabb tudást követel. A módszerek amit az ember az önmegismeréshez használt, nem feltétlen alkalmasak mások megismeréséhez, hiszen ahhoz kapcsolatokat kell képezni, és egy viszonyt kell értelmezni..
"nagyobb az esély a reális képalkotásra így, mintha ez a háttértudás nem lenne"
Pont ez a háttértudás az, ami félreértéshez vezet. Azt gonolod pldául, hogy azért csinál egy bizonyos dolgot a másik, amit a háttértudásod alapján vélsz, valójában egész más indokkal.
