Rakovszky Zsuzsa

Ellen-objektív

Talán én sem szeretném
talár- vagy tragikus maszkként viselni
igazamat? Váddá, könnyes szemekké
párolni önnön verzióm: kivel mi
történik és ki tehet róla – szobra s
reklámja gyötretésemnek? Mi több, az
efféle helyzetben kiosztható
szerepkészletből egyszersmind kimetszve
ezzel, amit választásom – ha tetszik,
ha nem – rátok kiró,
mígnem a részvét fénykörébe ront, s a
rivális sérelem is eljajongja,
mit tettek véle, ó.
 
Létünk megkonstruálva: szép kerek
rögeszme-rendszer. Érve a felszínét se
karcolja, nemhogy. Ellen rendszerek:
mint áltatás, az ellen cselvetése…
töretlen lendület medrét kivájja:
szobányi színpadon jó s rossz csatája,
van tétje, íze-bűze. Kell neked,
megélni, az enyém – a helyzeted
nekem, belülről? Gondolatkisérlet,
ha a bőrünkre megy? Játsszon ki-ki
a saját lapjából. Fájjak kisértet-
fájásokat is? Színig tölteni
hézagtalan tömörre épp elég egy
bőrt és agyat. Ugyan még ez se megy
hosszabb távon: igazam addig él meg,
amíg a gyors, világos fájdalomban
érv és ellenérv egymásba lobban,
aztán kihúny. A helyzet szerteszéled
közelhajolva hozzá – nem marad, csak
emléke a folyékony zűrzavarnak:
eset híján se bűnös, sem itélet.