Ha ismered magad (és az egód), akkor látod hogy mikor, mit vetítesz ki, és mikor nem. Hogy mikor és hogyan működik az egód, és mikor hallgat.

Pontosan errôl van szó, talán itt lehetne megfogni a lényeget. Ha ismered a saját müködési mechanizmusodat, anélkül fogod felismerni a másik emberben is ugyanezt, hogy rávetítenéd a sajátodat. Tehát magáról az egó müködésérôl van szó, amit meg lehet ismerni, nem pedig konkrét vagy adott tulajdonságokról és helyzetekrôl.

Példa. Tudod magadról, hogy milyen volt az, amikor hárítani akartál (elfojtás, vetítés, stb.). Megfigyelted magad, és láttad, hogy müködik. Ezért másokban is felismered ugyanezt a tendenciát, amikor csinálják, csak te már "tudatában" vagy ennek, és müködése közben "figyeled", nem engeded az egódnak, hogy "létrehozza", míg mások esetleg öntudatlanul teszik ugyanezt, így fel tudod ismerni bennük. Tehát nem konkrétan a tulajdonságait "ismered" így, hanem csak a mechanizmust, ami müködtetni akarja. Ettôl pedig esetleg egy jót mosolyogsz magadban, és máris nem az egók harcáról van szó, én pl. örvendezve szoktam felismerni másokban ezt a késztetést. "Nahát, ez az ember pont olyan, mint én: kínos neki a dolog, ezért hárít. Hol is van kettônk között a különbség?!" :)))))))