"..mit értesz önvaló alatt? Az milyen? Semmilyen?"

Semmi olyan, ami definiálható lenne. A definíció mint olyan a viszonylagosság és hasonlóság alávetettje. Az "önvaló" olyan dolog számomra, ami a dualitáson túl van, ami a teremtés és lebontáson túl van.

Weöres így fogalmaz:
"Tér és pont

Egyetlen pont sem fér el a térben. A tér csak az érzékek részére tűnik határtalannak; tulajdonképpen szűkebb mint a pont.

Ami határtalan: kiterjedéstelen; ami kiterjedéstelen, abban a végtelen nagyság és végtelen kicsinység ugyanaz.

Isten nemcsak végtelen nagy, hanem végtelen kicsiny is: nincs az a parány, melyben teljes-mivoltában benne ne rejlene.

Isten és a mindenség egyetlen ponton belül van. "



"Szerintem is fontos az önismeret, de a másik embert úgy tudod megismerni, ha csak rá figyelsz, és minél kevesebb dolgot vetítesz rá a saját véleményedből/elvárásodból/magadból. "

Egyetértek.
Ha ismered magad (és az egód), akkor látod hogy mikor, mit vetítesz ki, és mikor nem. Hogy mikor és hogyan működik az egód, és mikor hallgat. Így azt is látod, hogy most a ""másikat megismerni" "folyamat"" zajlik, vagy a vágyaid, stb. rávetítése a másikra.

Ahogy olvasom, Takarító valahogy azt nem érti, hogy az egó kikerülhető, és hogy azon felül is létezik valami bennünk.

Ismét Weöres:
"Tíz erkély

A teljes lét: élet-nélküli.
A teljes öröklét: idő-nélküli.
A teljes működés: változás-nélküli.
A teljes hatalom: erő-nélküli.
A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli.
A teljes szeretet: érzés-nélküli.
A teljes jóság: irány-nélküli.
A teljes boldogság: öröm-nélküli.
A teljes zengés: hang-nélküli. "

Aki ezt ÉRTI, tudja, miről beszélünk mi itten.

ui:
(Poénból én már összecseréltem a félmondatokat. Te is kipróbálhatod. Szerintem vicces :) )