"Ismétlem magam: ha a magam és a "másik" személyiségét lebontom, mindazt, ami elválaszt engem és őt egymástól, MI/KI "marad"?"

"Ha magadat lebontod, akkor nem maradsz meg."

Olvasod is amire válaszolsz?
Ezt írtam:
"ha a magam és a "másik" személyiségét lebontom" nem pedig azt hogy "magam". ÓRIÁSI különbség!

"Nem érdekel az, amit külső személyiségjegyként "szerethetek""
"Vannak külső és belső személyiségjegyeid?"

A "külső" szó csak rákuplungolt NEKED hogy értsd. Nem értetted. Belső személyiségjegy nincs. Az én értelmezésemben a "belső" azonos a létező és nemlétező forrásával. De azt hiszem ez már neked messzire vezetne.

"Ezek ellentétesek egymással? Vagyis nem azt mutatod kívül, amilyen belül vagy? Ezt szokták valahol képmutatásnak nevezni."

Feleslegesen pufogtatsz. Ráadásul mellé.

"Nincs semmi, ami rajtad "túl van", és közben benned lenne."

Csinálj egy virágot. Lássuk hogy fog sikerülni. De nem csak a formája legyen olyan, hanem legyen benne a "virágzás" is! Már ha érted, miről beszélek.

"Nem segítesz"

Senki nem tud rajtad segíteni. Máson se. Mindenki csak magán tud segíteni. Ha akar.

"Az egyéniség nem külső személyiség jegy, amit le kell bontani. Az egyéniség az ember valódi lényének megjelenése, a típus pedig az, amelyben egy megszabott minta alapján azonosra faragják az embert."

És még én hasonlottam meg.. szerinted..
Akkor MI/KI az az ember, akit még "nem neveltek meg"? "Nem faragták típusra"? Mi egy csecsemő, akit nem aggattak tele mindenféle dzsindzsával, csicsával?? Benne nincs semmi?? Véggigondolod te, amit mondasz?

"Hogyne. Én én vagyok, te pedig te."

Ez a lényegi különbség? Mert ha ez, akkor egy fa és közted is pont ennyi.. (?)

"Az én tapasztalatom az, hogy mindenki alapből különbözik a másiktól"

Alapból azonosak: élnek.

"Valahol tényleg több lehetsz..."

Nem mondtam olyat, hogy bárki több lenne mint a másik..

"És most akkor elvárod, hogy higgyék el, hogy te több vagy a mintánál, amikor saját szándékodban áll sémák és minták szerint élni és viselkedni, hogy azt higyjék milyen mintaszerű vagy?"

Nem várok el semmi ilyesmit. Hogy ezeket honnan veszed... Azt sem, hogy higgyen bárki ilyesmiben (sőt, bármiben).. Hogy az ezután következő, mintákra való prekoncepciódra honnan vetted az alapot, fogalmam sincs..

"Nem képzetek belevetítéséről beszéltem, hanem önmagad felismeréséből alkotott kép belevítítéséről másokba."

Látod, ez az, amit még logikailag SEM értesz. Kár is róla beszélnünk szerintem. (Nekem már) túl sokszor mondtam el, mit értek ez alatt. Barátocska azonnal megértette. Biga, meg még jó páran. Nem várom el tőled hogy megértsd. Ez tényleg (ha már annyira keresed) különbség közöttünk.

"És ezt nevezem hamisnak, és ezért nem értünk egyet, amikor te azt mondod, hogy önmagadat kell másokban is meglátni."

Definiáltam az "önmagam"-ot. Nem értetted. Ezt se mondom el többször.

"Beszélhetsz valakivel úgy, hogy azt mondod neki, érdekel a személyed, de nem érdekel az életed?"

Beszélhetsz úgy valakivel a festményeiről, hogy nem az (költői) indíttatása érdekel?

"Mert mi az akadálya? Szerintem gond nélkül tud még ez az ember hazudni a környezetének."

Úgy hogy közben magadhoz őszinte, és hű vagy? Tudatos, őszinte ember szerintem képtelen erre. Azt látja, mi az igaz számára, és mi nem. Aki meg kevésbé tudatos, érzi valahol "mélyen" hogy igaz-e amit tesz vagy nem. Más kérdés, hogy milyen késztetések és "érvek" veszik rá arra, amire..

"Miért érdekel hogy mit szól a környezeted hozzád?"
"NEM ezt mondtam, figyelj oda."

Pontosan azt kérdeztem, amit. Csak másra van kedved válaszolni.

"Már két ember is tök másképp élhet meg dolgokat"
"Ha ezt gondolod, magad igazolod, hogy nincs két egyforma ember."

Nem azt mondtam hogy mindenki egyforma. Azt mondtam, csak nem akarod érteni, hogy a felszínek alatt, a természet (teremtés) mélyén minden és mindenki - egy.
Amit megélés alatt értettem, az az egók (és nem az önvalónk) értékelései, kritikái, összehasonlításai, kivetítései. AZOK valóban mások. És én nem keverem ezt a két dolgot.

"A szimbólumok nem a valóság, hanerm a róla alkotott képzetek fogalmai, amelyeket azért találunk ki, hogy átadhassuk gondolatainkat a másiknak."

Sosem mondtam hogy a szimbólumok a valóság. Kicsit könnyen mondasz ítéletet :)
Azt mondtam, hogy mindenki a maga rendszerében éli meg az élményeket, az életet.

"Ha önmagadról természetesen rossz énképed van, ahogy eddigi hozzászólásaidból látszik.."

Mik ki nem derülnek. Te bizonyára jobban látod mint én, hogy milyen énképem van, ahhoz képest, hogy ki vagyok. Vagy mégse?
Az "énkép" csak helytelen lehet, mert az egóból ered. Az ego képtelen túllépni önmagán, és képtelen látni, ami önmagát túl van. Ebből kifolyólag az énképe csak saját magára korlátozódhat, az önvalómra nem. Ami KÖRÉ felépült, ARRA nem.

"akkor önmagadnak állíthattál persze csapdát is, tehát egy általad megteremtett "ego"-t, amit talán utálsz, időnként aszerint szerepelsz és akkor kárhoztatod magad."

Elég merész vagy hogy ilyen értékelésekbe belemész. Még szerencse, hogy csak egy egónk lehet :)

"Én azonban az emberről beszélek, és arról, hogy lehet önmagáról az embernek egy őszinte képe is."

.. Ami relatív ugye. Ki, mit ismer el önmagának, és ahogyan ahhoz viszonyul..

"Ha éber vagy, akkor ilyen esetben azt mondod: körtemagtot vetettem, körtefa lett belőle"
"Ez nem éberség, hanem önmagad félrevezetése. Nem ismered be, hogy mást akartál? Magadnak is képes vagy hazudni?"

Kedves Takarító!
1. Én a példában TÉNYT állapítottam meg.
2. Te meg feltételezted rólam, hogy akartam valamit, de letagadtam (mondtam hogy merész vagy)..
3. Attól, hogy ha esetleg mégis akartam valamit, de a fenti tényt mondtam csak, nem hazudhattam, és nem tagadhattam le hogy akartam előtte valamit.
4. Akkor hazudnék, ha valaki megkérdezné, hogy nem akartam-e mást (holott mégis), és én azt mondanám arra válaszolva, hogy "nem".
5. És akkor mégse hazudnék, ha valaki megkérdezné, hogy nem akartam-e mást (holott mégis), és én ismét csak a tényt (és csak azt) közölném vele, hogy mi lett az eredmény.