Jut még eszedbe kedvesem
a boldog ifjúság,
az erdőszéli kis patak,
s a régi jó barát?
Ó gondolj, gondolj néha rám,
a sors bár merre hajt.
emlékül küldöm, kedvesem,
a régi-régi dalt.

Mily fürge táncban kergetőztünk
fönn a dombtetőn
most fáradt lábbal bandukolva
járunk reszketőn.
Ó gondolj, gondolj néha rám,
a sors bár merre hajt.
emlékül küldöm, kedvesem,
a régi-régi dalt.

Mily vígan szelte csónakunk
a tónak kék vizét,
most zúgó tenger habja választ
tán örökre szét!
Ó gondolj, gondolj néha rám,
a sors bár merre hajt.
emlékül küldöm, kedvesem,
a régi-régi dalt.