Amit leírsz, tipikus a felnőttképzésben. Nem kell hozzá cicamica, egyetemi adjunktusok is megcsinálják, óne zsinór. Saját tapasztalat.

 

Igaz, nálunk csak egyszer, mert az egyik első szabály, amit megtanítok a tanároknak, hogy ha valakinek az órán megszólal a telefonja és el is kezd beszélni, akkor megállítom az óra menetét, állok ott tanárként, csendben, megvárjuk, míg befejezi, majd miután befejezte, akkor is kb. fél percig még csendben állok. Majd megkérdezem angolul, ugye kikapcsoltad?

 

Hatásos. Igaz, nagy önfegyelmet kíván a tanártól, de ez az egyetlen módszer. Ezzel elérjük, hogy ha valakinek fontos hívása van, akkor óra előtt mindig szól, előre elnézést kér, hogy fel kell vennie, és amikor rezgésre állítva megszólal a teló, akkor a hallgató csendben kimegy a teremből. Ennyi.

A módszertani tréningekhez ma már ezek is hozzátartoznak. Mondjuk más kérdés, semelyik tanárképző főiskola nem tart lépést a változó világgal és csak tanítani nem tanítják meg a jelölteket, de ez más kérdés.

 

A tanárokról meg csak annyit, hogy már 100-szor leírtam itt is, mi a gond gyökere, nem akarom ismételni. Vannak területek, ahol pl. közoktatásban nagyon szabadjára eresztik a tanárokat és ez az iskola általános menedzselhetőségének a kárára van. Van pedig (pl. az oktatásban a kreativitás, önállóság) terület, ahol gúzsba vannak kötve. Nincsenek jól elhatárolva a területek és csak a lényegre nem kerül hangsúly.

 

Ladybird

http://www.angolnyelviskola.hu