Florg, köszönöm a választ, mindenképp megkérdezem őket, de addig is szeretném a vágyaimat a lehetőségeimhez igazítani.

Más: Azt gondolom, hogy a lányom jó alany a Waldorfhoz, de magamról ezt már nem mondhatom el: elég zárkózott vagyok, tökéletesen kitölt a mindennapi dolgaim űzése. Nem vagyok biztos abban, hogy új, közösségi élményekre nyitott lennék. Szerintetek ez baj? Az iskolai mindennapok - szerintem - már nem az én valóságom, hanem a lányomé...

Mit gondoltok?