Nézd! Az ember mindig a saját hibáján tanul és ebben ez a lényeg, le kell belőle vonni a megfelelő tanulságokat.

• Túlzás lenne azt állítani, hogy akkor szőlészkedek, amikor szeretnék, sokkal inkább akkor, amikor éppen jut rá időm, vagy már nem halasztható.
• Ugyanez igaz arra is, hogy akkor szüretelünk, amikor a családot sikerül összeszervezni egy közös akcióra, ami "18-20 éves, a szőlőt a hátuk közepére kívánó, szüretelő munkásokkal" hát nem is egyszerű feladat.
• Az általában igaz, "minőséget szedünk, a többi a tőkén marad elv" sem mindig teljesül, ha nem Te magad szüreteled le az egész szőlőt, mert nem tudod fogni a szüretelők kezét.
• Való igaz, hogy sok fürt maradt a tőkéken, de megjegyzem, hogy kb. azonos metszési koncepció mellett ugyanarról a 180 tőkéről 2005.-ben 150 liter, 2006.-ban 250 liter, most meg ~ 500 liter mustot szüreteltünk. A jelentős mennyiségbeli különbség alapvetően két tényezőnek tudható be: egyrészt az idén sikeresebben tudtam megvédeni (egyáltalán nem rothadt), másrészt az idén nem vitte el a termés felét a jégverés, ami gyakorlatilag szerencse dolga.
• Szivesen követném én is az "egy vesszőn max. egy fürt koncepciót", de könnyen lehet, hogy volna olyan év amikor nem tudnánk mit szüretelni. Nálunk nincs NEFELA, nálunk csak Orbán szobor van.
• Ez a szőlő még egy-két hetet maradhatott volna a tőkén, hiszen ilyen korán még soha nem szüreteltünk (ez is tanulság), viszont ennyi eső után/előtt újra permeteznem kellett volna rothadás ellen.

Szóval szép dolog az elmélet, amit az ember megpróbál következetesen betartani, amihez aztán hozzáadódnak az előre látható és nem látható körülmények, meg az a sok kompromisszum, amit a szőlőt szerető embörnek meg kell vivnia magával meg a közvetlen környezetével. Valószínűleg nem egyedül vagyok így.