Tudom már régen túlléptetek rajta, én most mégis visszatérek:

 

Graves: A könyve ugyan nem volt még a kezemben, de úgy gondolom egy regény jó terep arra, hogy beleírjon gondolatokat amelyeket a tudományos forma nem bírt volna el.

/Arra vonatkozóan, hogy a zsidóknál egyes archaikus kultuszelemeket a nők vittek tovább:

Mózes I.: A Lábánnál töltött hosszú szolgálatból Jákób megszökik, magával viszi  feleségeit, kedvesebbik felesége Ráhel ellopja atyjának bálványait./

 

Bright: Arról ír, hogy a nem zsidó / kánaánita kultuszok felelevenítéséért izrael már lefelé ívelő korszakában királynék / kánaánita királynék voltak felelősek (Jezabel). Ezeket a hagyományokat a korabeli Izrael államtól a Földközi-tenger felé eső területekről, Főnícia, Libanon térségéből származtatja. Továbbélő kultuszokról beszél melyek egykor a zsidók számára se voltak ismeretlenek, szélsőséges elemekkel, esetleges emberáldozattal, kulcsfontosságú istennőkkel (Anat, Astarte- termékenység, háború). A kérdést azonban ő is felületesen bár látható érdeklődéssel érinti.

 

Astarte/Istar szerepéről akár Mircea E.-nél is lehet olvasni: Inanna/ Istar/Astar(te) szerepe a Közép-Keleten kiemelt, Inanna itennője a szerelemnek, termékenységnek de látszólag meglepő módon a háborúnak is (élet-halál). Hatalmasságát jelzendő hermafrodita (Istar barbata-szakállas Istar). Ld. története, alvilágba való leszállása/házassága, mely a földi életet termékenységet veszélyezteti /’több változat.  A sumér és akkád királyok is mintegy Dumuzit, Istar hitvesét testesítették meg.­* Az előbbi gondolatkört a zsidóság is jól ismerte, Ezékiel a Kr.e. 6. században szidalmazza Jeruzsálem asszonyait, akik a templom kapujában siránkoztak (Inanna elrendelte Tammuz évenkénti megsiratását).

 

*Nem tudom nem egy ilyen elgondolásból maradt-e valami Eszter könyvében (Istar/Eszter).