Szerintem Perelman nem afféle feltűnési~viselkedési extremista, hanem a lehetőeket a hanyagolásba(n) hagyó, és a megszállott kutatásnak rendel mindent alá, áldoz fel. Talán neki van igaza végeredményben. Érdekes, h pl. vallási területen teljesen elfogadott az önfelajánlás a hitnek, de a természettudományoknál ha nem látszik a műveléséből a művelőnek a bármilyen saját haszna, mindjárt bolondnak is tartják. Ha a dologért magáért tesznek valamit, akkor az már csak az örömforrások körül gyanúmentes. :-)