Valóságos csoda, hogy Saul Raisin elindulhat a greenvillben rendezett amerikai profi időfutam bajnokságon. Ez a verseny minden profi álma, de ő ráadásul 17 hónappal egy életveszélyes baleset és agysérülés után állt itt rajthoz.

Visszajöttek a régi emlékek, mondta a célba érkezés után. „Negyon erősnek érzem magam. Életem nagy napja ez. Úgy érzem, még azelőtt megnyertem ezt a versenyt, mielőtt elindultam volna. Számomra ez óriási személyes győzelem”.

Mindenki boldog volt, hogy végre versenyezni láthatta, és teljesen jelentéktelen volt, hogy végül is, hogy végzett az amerikai profi mezőnnyel szemben. Ténylegesen tuolsó lett, 4perc 33 másodperccel maradt el Zabriskie győztes idejétől, de még az utolsó előtti is 9 másodpercet vert rá. Ha azonban összehasonlítjuk a tavalyi versennyel, ott 12-en végeztek rosszabb idővel nála, pedig az lassabb verseny volt, hiszen a bajnokságát megismétlő győztes 2 perccel jobbat futott a tavalyi idejénél.

De Raisinnak csak nagyon kevéssé számít, hogy milyen időt futott, neki a kerékpárversennyel járó, újra megtalált borzongató érzés számít. „Nem izgat az eredmény, mert annyira élveztem”- mondja. Ez volt életem legfontosabb versenye, mert olyan jó volt ismét a nyeregben ülni. Ügy érzem elég jó időt is mentem. Nem izgultam, de azért ideges voltam, mert ez volt az első versenyem a visszatérésem után. A legjelentősebb kerékpározásom azt leszámítva, mikor először bicikliztem apámmal.

Raisin szülei mindketten ott voltak a fiúk mellett. „Jó fiú vagy, és mi büszkék vagyunk rád”- mondta az édesapja átkarolva a fiát. „17 hónapja még nem gondoltuk volna, hogy ez valaha is megtörténhet - mondta. Semmiféle ötletünk nem volt. Hosszú út ál mögötte, egy évig tartó hosszú út, amelyben minden nap, napról napra dolgozott a visszatérésen. És most végre egyre jobban visszakerül a dolgok vérkeringésébe.

Saul Raisin ma nemcsak magáért hajtott. „Ez nemcsak az én számomra volt beteljesülés, hanem minden agysérülést szenvedett ember számára”- mondta Raisin. Megmutatta számukra, hogy nincs lehetetlen.” Én azt mondtam, hogy újra járni fogok, az orvosom pedig azt, hogy újra futhatok. És íme itt a bizonyíték, ma újra futok. Visszajöttem, és erősebben jöttem vissza, mint korábban.” Raisint nem fékezi a ma elszenvedett időveszteség, ismét célokat tűz ki maga elő a profi mezőnyben.” Tour de France? Talán .. De előbbn inkább a kaliforniai körverseny”- mondja. „Jól reagáltam a versenyre. Az elmúlt két hónapban új élményeket szereztem a kerékpáron. Hosszú ideig nem érzetem fáradtságot, de ma kikészült a lábam, és megint úgy éreztem magam, mint egy profi. Visszamegyek a csapatomhoz, októberben megvizsgálnak, és nagyon remélem, hogy következő szezont végig versenyzem.

Raisin még nem teljesen kész arra, hogy mezőnyversenyen induljon, ezért holnap az út széléről fogja figyelni a mezőnyversenyt. „De végül is mindenütt ott vagyok, aláírom a könyvemet a startnál és egésznap. „Amikor felhajtottam a rámpára, és a kikiáltó néhány kedves szót mondott róla, minden átfutott az agyamon, mint egy film. Egy álom valósult meg, amikor lehajtottam onnan.” –zárja szavait.