Saját tapasztalataim (ideértve a kölkeimen keresztül szerzetteket is) alapján határozotan az a véleményem, hogy nem árt, ha egy sor dolgot két ciklusban megtanul, egyszer a felső tagozatban (5-6-7-8), majd mélyebben ugyanazt a gimnáziumban (1-2-3-4).

Ez a jelenlegi kaotikus hibrid azt eredményezi, hogy egy sor dologról (mondjuk első, második világháború stb) először 18 éves korában tanul a 6+6-ban. Pedig kamaszkorára már jó lenne, ha lenne valamilyen képe ezekről is. Egyzserűen túl késő, ha 12-ben találkozik pl. ezekkel.

Azt gondolnám jónak, ha a felső tagozatban nagyon élményszerűen (de azért nem csak élményeken át) tanulna (fizikát, történelmet, kémiát, környezetismeretet, matematikát, magyart, zenét, számítástechnikát, testnevelést), majd utána a gimiben mindezt mélyebben (bizonyos definíciókkal is akár) újra átvenné.

A gimnáziumok a jelen szabadversenyben rá vannak kényszerítve a 6+6-ra. Meg kell szerezzék a gyerekeket (méghozzá a lehető legjobbakat), különben bezárhatják a sulit, elmehetnek kapálni vagy kínlódhatnak egy sor gazdag elhülyült gyerekkel. Akik valójában nem hülyék, csak gazdag és hülye szüleik elképesztő dolgokra nevelik őket, és kamaszkorukra már totál eltorzítják a kölyköket. (Vannak közeli ismerőseim, akik alapítványi suliban tanítanak - borzalom és rettenet. Mindig kinyílik a zsebemben a bicska, amikor balfékek arról beszélnek, hogy az lesz majd a szép új világ, ha fizetnek a tanulásért, mert akkor megbecsülik a tudást. Hát ez egyelőre nálunk baromira nem műxik.)

halihó


halihó