Kedves T.L.! Engedd meg, hogy most kommentár nélkül betegyem ezt a rövid igemagyarázatot, amelyik bizonyára szólni fog Hozzád is. Aztán majd elmondom, hogy kitől van. Köszönöm.

JÉZUS MÁSHOVA MEGY.

(Ján. 10: 37-42.)

"Az Atya énbennem és én Őbenne..." Jézus elválaszthatatlanul egy az Atyával. Sem saját maga iránt nem kívánt olyan hitet, amely ne szólt volna egyben az Ő mennyei Atyjának is. Sem nem ismert az Atyában való olyan hitet, amely ugyanakkor hitetlenül elzárkózott volna Ő előle. Emiatt fordultak sokan ellene. És ezen a ponton dől el ma is: ki áll mellé, s ki mond neki nemet.

"Elment túl a Jordánon..." Hazája fővárosából, ahol már kiéleződtek az ellentétek, Jézus egy időre elvonul csendesebb helyekre s ott folytatja munkáját. Azoknak, akik ellene fordultak, újat már úgysem mondhat. S neki nem életeleme a folytonos vita és harc. Világos és megszívlelendő példaadás ez. Néha szembe kell szállni a hitetlenséggel. De néha hátat kell fordítani neki, és magára kell hagyni!

"Sokan hittek ott Őbenne." Ha népének vezetői között elszánt ellenállásba ütközött, maradtak azért még sokan, félreeső helyek ismeretlen, egyszerű emberei, akik hálásan és kitárt lélekkel fogadták. Ha ma is sokszor éppen azok zárkóznak el szava elől, akiknek a megtérése mások irányítása és vonzása tekintetében a legtöbbet jelenthetné, azért még nem akad el az Ő hódító útja és áldott szolgálata!