Párom is sokat volt a nagyszülőknél, akik elég messze laktak tőlük. Tehát a nyári szünetet egy az egyben ott töltötte. Anyósom mesélte, hogy mikor 1-2 éves volt, kénytelen volt odaküldeni páromat huzamosabb időre. Mikor végre hazavitte, nem ismerte meg apját, kérdezte ki ez a bácsi.

Faggattam ma Zorkát, milyen volt mamáéknál.

-Furcsa.

- Játszottál mamával? - Nem emlékszem.

-Papával? -Vele csak ettem.

A napi telefonos kapcsolatnak nyoma sincs vasárnap óta. Párom ma akarta hívni őket, de meggondolta magát. Hogy ők tul. képpen min sértődtek meg, azt nem tudom. Küldtek nekem pólót, amit úgy kaptak, csak nekik nem kell, de mivel muszáj adni vmit, hát ezt kaptam. Idegesített a szaga, kimostam még aznap, azóta kint ázik az udvaron. Úgysem fogom felvenni. Igen, én sem vagyok egyszerű eset.

Nálunk is az ajtó mellett van a cipő helye. Bár jelenleg ettől nagyon messze vagyunk.