:-) Köszi, hogy meséltél Neilről. Hát igen, Ő egy kedves fiatalember. Neki még nem írtam levelet, csak Mark Selby-nek, akinek el is vitte a leendő snookeredzőm.

Sajnos én nem tehetem meg, hogy kimenjek külföldre, versenyekre, ráadásul alig egy hónapja műtöttek. Jó lett volna ott lenni egy versenyen, aholt testközelben, élőben ott vannak előttünk a nagy játékosok, és főleg egy olyan élményt jó lehet átélni, amelyet Te is átéltél (találkoztál Steve Davissel, ez nagyon nagy szó).

A másik, amire reagálnék még: mondtad, hogy már kinőttél abból a korból, de el kell mondanom Neked: a rajongás nem gyermekes dolog! Rajongani felnőttként is lehet valakiért, lehet kedvencünk felnőtt korban is. Én is 1 év múlva nagykorú leszek, de évek múlva is rajongani fogok Neil-ért. Erőt ad, és Ő a példaképem is.

Remélhetőleg pár év múlva, ha versenyezni fogok, találkozom én is majd Vele.

Hány napos volt egyébként a Paul Hunter Classic?