SÁRKÖZI GYÖRGY
ÓCEÁNOK GYÖNGYE

 

 

Búvár szememből óceánok gyöngye,
Mi visszacsillan.
Rátaláltam s többé el nem eresztem.

 

Mint pásztorok csillaga boldog égen,
Fénylik örömben,
S hí istent látni bábeli népet.

 

Bánatban homálylik rejtőzködően
S felhők gyülvén,
Már-már siralmas záport fest szinével.

 

A harag fekete korma eltakarja,
Ördögfiaknak
Akkor áll borpocsékló szüretje.

 

De nehéz éjéből szeretetre virrad,
Szép sugarával
Sokak szivére fonódik virágosan.

 

S tisztulva jótól-rossztól, nevezhetetlen
Lesz egyszerüsége,
Mint egykor kagyló szélén, alszik világos éjszakában.

 

Álma: szikrásan hinti földre-égre
Legmélyebb lángját,
S minden szemekből önfényét látja vissza.