Ancsúr, ez borzasztó... Hogy verték. Ezek után csodálom, hogy nem Új-Zélandra ment:-)

Nálunk csak az a gond, hogy az anyósom olyan furcsa nagymama. Hetente jön 2-szer másfél órára, de mindig olyan érzése van az embernek, hogy azért jön, hogy kipipálhassa a dolgot. Persze dolgozik reggel fél 8-tól du-n 4- fél 5-ig, megértem, hogy nem futja többre, de ő azt nem fogja fel, hogy Budapesten rajta kívül senki más segítségem nincs. (Néha még a barátnőm tud besegíteni félévente 1-1 fodrász-kozmetikus erejéig, de ennyi. Ő is csak azért, mert a főiskolán tanít, és ott sokkal szabadabb az órabeosztás, mint mondjuk egy álzalános- vagy középiskolában.) Lora születése óta soha nem volt olyan, hogy az anyósom azt mondta volna, hogy kiveszek a nyáron 2 hét szabadságot, ebből elutazom 1 hétre, 10 napra, és a maradékban az unokáimmal vagyok. Ááá, nem. Ehelyett dolgozik utoljára pénteken, szombaton elutaznak, és 2 hét múlva vasárnap megjönnek. Persze én meg locsoljam a virágokat...
Ráadásul tavaly is meg az idén is úgy jött ki, hogy pont a szabadsga előtt kerültek a gyerekek kórházba: Lora tavaly a mandulaműtét miatt, Soma pedig most a lázgörcs miatt. És mindkét alkalommal elutazott, pedig csak Balatonra ment, az unokatestvéréhez, szóval nem előre lefoglalt szállásról volt szó, nyugodtan mehetett volna 1-2 nappal később is. Az idén kérte is a férjem, hogy ne menjenek el, mert be szeretne jönni hozzánk a kórházba, és kéne vigyázni Lorára délelőtt, menjenek el inkább délután, de annyira húzta a száját, hogy inkább mondta: „Menjen el, majd megoldjuk.“ Anyukám persze mondta, hogy feljön, de náluk meg éppen lakásfelújítás van, és nem akartam, hogy ezért 200 km-ről ide feljöjjön, szóval lebeszéltem róla. Na, mindegy. Szerencsére nem nagyon szól bele a dolgainkba, mert mindketten kapásból leszóljuk, ha olyat mond, ami nem tetszik. Tegnap pl. azt mondta Somának, aki nem akart uzsonnázni, hogy akkor megint bekerülsz a kórházba, ha nem eszel. Erre persze én rögtön mondtam, hogy ezt nem kéne. Egyrészt azért, mert egy alig 2 éves gyerek ezt úgysem érti, másrészt azért, mert ez nem igaz.
Szóval a mi helyzetünk azért nem olyan gázos, de azért lehetne jobb is. Amúgy a férjem egyszer már kérdezte tőle, hogy miért megy el ennyi időre nyaralni, erre az volt a válasz, hogy joga van hozzá… Mondjuk az biztos, hogy én ugyanannyit fogok neki öreg korában segteni, amennyit ő most segít nekem. Sajnos van egy elég rossz tulajdonságom: nem felejtek.
Na ennyi. A szüleimmel nincs semmi gond, igaz, elég messze is élünk egymástól:-)