furcsa véletlen... ha egyáltalán létezik ilyen...

keső esti séta Salzburg utcáin, légy eső és mindent ellepő ködös homály. Mintha egy másik világ volna... egyetlen egy tarssal lassan lépkedtem, egyetlen egy társsal, amely a mámort ontja ha az kell, vagy felejteti azt, amit kell...
séta és egy vers a házfalon... kőbevésve, hogy mindenki tudja...

Im Dunkel

Es schweigt die Seele den blauen Frühling.

Unter feuchtem Abendgezweig

Sank in Schauern die Stirne den Liebenden.



O das grünende Kreuz. In dunklem Gespräch

Erkannten sich Mann und Weib.

An kahler Mauer

Wandelt mit seinen Gestirnen der Einsame.



Über die mondbeglänzten Wege des Walds

Sank die Wildnis

Vergessener Jagden; Blick der Bläue

Aus verfallenen Felsen bricht.

feltehetőleg a ház, amelynek falán e vers függött Trakl szülőháza... semmi más sem utalt a szülőházra, csak az ott függő kőbe vésett sötétség...