Illyés Gyula

SZAVAK

LELKEMRE ROVOM ...

 

Lelkemre rovom e dal sorait,
ott őrizgetem, ott javítgatom
elszedtek tőlem ceruzát, papírt,
megtapogattak minden oldalon.

 

Megölelgettek, mint jó rokonok
s kiváncsian, mint kedves gyermekek -
fohászkodva, mint az apostolok
tártam az égre keztyűs kezemet,

 

míg tollat és kést, mindent, ami szúr
kiemelgettek, tegnap este még,
ártatlanul és ártalmatlanul
támasztom most e cella szögletét

 

és váltogatom zsibbadt talpaim,
- oh lassu tánc, oh szörnyű medvetánc! -
mihez messziről rossz szerszámain
a lusta Idő brummog muzsikát! -

 

dalt fűzök hozzá, - mint a régiek
úgy fejből s önnön vigaszomra csak,
te légy hallgatóm, hű emlékezet,
ti tápláljatok röppenő szavak -

 

Szavak, szavak, kik hirtelen meleg
testtel keringtek köröttem, szavak,
oh övezzetek, - védelmezzetek,
fonjátok bölcsen bomló sorsomat -