Jómagam egy rendszertelen, de lelkes gyakorló vagyok. Ahogy megfigyeltem, meditáció közben képtelen vagyok a hosszantartó "nyitottság" megvalósítására. Valami kis ellenállást, célratörést mindig sikerül rejtegetnem magamban, hogy aztán csak nojjön a feszültség, percrol percre.

Nem csoda, hisz a céltalanság megcélzása is cél, a gyakorlás is céllal történik, céltalanságot gyakorolni nem lehet, még ha rendszertelenül, akkor sem. Spontán kezdtem el meditálni, hál'Istennek nem tudtam, hogy nem szabad gondolni semmire. és nem lehet célja az embernek, így aztán nagyon jól működik, ha rámjön a hoppáré. Erős nyomást érzek a fejtetőmön, koronacsakrámon, szinte magától becsukódik a szemem, és kiüresedett állapotba kerülök.