Tass József

Október

Csip már a hideg, csip bizony. Reszket az ágon a kócos
Verébhad. Reszket az őszi sugár s futtában szikrát ver a ritka
Levegőben. Kék az ég, hidegen keményen kék. Gyönyörüség
S fájdalom belenézni. Olyan, akár egy feneketlen
Mély tó, melyben egy koporsó uszik, - az elmult
Nyár szép emléke... Oh mért kisértesz az őszben
Szép halott? - Mért mosolyogsz rám, levitézlett
Boldogság, szépség, szerelem? - Nyár vagy ősz, - oly mindegy!... A télnek
Bandukolok lassan elé. Vacsorám magam kell megfőzzem a konyhán.
S vendégem - legföllebb ha egy jön, - a Szomorúság...