Szigorúan magánvélemény, de szerintem csak ártani lehet azzal, ha tudatosan próbáljátok megtervezni a család életét, hogy a gyerek jó példát lásson.

A gyerek nem hülye, érzi, ha a szülei magukra erőltetnek egy szerepet. És nem a "jó" példát fogja megtanulni, csak azt, hogy neki is meg kell hazudtolnia a saját természetét és képmutatnia, hogy elfogadják.

A gyereknek is meglesz a saját természete, és nem kell attól félni, hogy a szülők példája ezt "felülírja". Elég, ha lát két embert, akik boldogan és kiegyensúlyozottan élnek, ő így tudja a legkönnyebben eldönteni, hogy a saját életvitelét a tiétekhez mennyiben akarja hasonlóvá tenni, és mit akar másképp csinálni.