Megjártuk, fantasztikus volt. Köszönet a törzstagoknak a sok hasznos info-ért.. Odafele voltunk  Betléren, majd a jégbarlangban (elég rühejes volt, hogy idegenvezetés helyett géphangot kellett hallgatni - nekünk szerencsénkre magyarul).

Hiába foglaltam le faházat a Podlesok-i kempingben (és írtam nekik emilt is), persze nem volt hely. Ráadásul egy festett szőke nyanya a recepciónál borzalmasan kelletlen volt, még elnézést se kért, és meg se próbált magyarázattal szolgálni, hogy ez hogy történhetett. Az attitődje pont olyan volt, mint anno. De mindegy, mert Káposztafaluban sokkal olcsóbban sokkal jobb szállást találtunk aztán magánházban.

Az első nap így bemelegítésként a Műhód által Podlesok-Podlesok túraként ajánlott utat jártuk be, kis módosítással: Hrabusice-Hrabusice túra lett így belőle. Hihetetlen élmény volt, rögtön beesni pld a Sucha Bela-ba... csak azt nem értem, mért lohol annyi izadt büdös ember végig ezen a sok szépségen, nem nézve semerre. Ráadásul sokkal kissebb a személyres terük, mint az enyém, és ott lihegtek mindig a nyomomban. A biosszantásukra néha direkt mindig lassan mentem, meg-megállva, fényképezgetni pld valami apró szépséget.

Szembemenve a kötelezpő iránnyal a Maly Kysel-en alig találkoztunk valakivel. Persze  azért jöttek nemzeti parkos emberek, de szerencsére csak önkénts segítők , akik mondták, hogy a hivatásosok 50000 koronára büntetének minket.

A gyerekek meglepően jól bírták a hosszú túrát.

Másnap azért lazítottunk, csak a Pliecky-kanyont jártuk be pila-ból. Éjjel eső és vihar volt, de reggel már napsütés. Elsőnek mentünk korán, és az éles reggeli fényekben és az eső utáni párában még gyönyörübb volt az egész, pláne az alsó része.

A nagy létra nem volt olyan veszélyes, bár tériszonyosként tartottam tőle. Egy malőr volt: éjjel kidőlt sok fa, és egy frissen kidőlt fa lombjában volt egy darázsfészek. Sajnos mindekét lánynak sikerült rálépni, és szegények összeszedtek így egy csomó darázscsípést. de viszonlag hősiesen túrték a dolgot, úgyhogy délután még megnáztük a szepsi várat, és este kürölnéztünk Lőcsén, és ot bevacsoráztunk.

Negyedik nap a Mőhód által javasolt Csingó-Csingó túrát tettük meg, rnedkívüli esemény nélkül, fogva a lányok kezét a rázós szakaszon (ahol jöttek a kéregető gyerekek) és immár rutinosan ugrándozva a tálcákon, létrarendszereken.  Beiktattunk még egy remek pihentető lábáztatást is a Fehér-patakban.

Tegnap (vasárnap) reggel hazafelé levezetésképp a Zemiarksy-kanyont másztuk meg. Meg se kottyant senkinek. Utána jutalmul a csajok lelibegőzhette. (Én egedül lejöttem gyalog: nem szeretem a libegőzést, és különben is le akartam mérni, pojtosan milyen sebességet feltételeznek az idő-tartam megjelölések a táblákon: nos kiderült, nem túl gyors tempót, de csak a "nettó" időt veszik figyelembe: a bámészkodást, pihenést,stb nem. Tehát aki nem teljesítmény-túrázó, annak érdemes hosszabb időkkel számolni ).

Utána jött egy isteni fürdés a Dedinky-tározóban. A női szakasz kicsit hidegnek találta a 19 fokos vizet, de én pont így szeretem. Végül belefért egy terven felüli kiruccanás a krasznahorkai várba is (sajnos a mauzóleumot idő hiányában mnár nem tudtuk megnézni)

 

Szerintem elég jól kihasználtuk az időt. A  csajok is csak ritkán érezték a túrát tortúrána, és monddták is, hogy jövőre menjünk újtra.  Hát, ahogy néztrem, amradt még elég bejárni való.

Nem volt jó hazajönni, annál inkább se mert most vár rám a kórház, és egy időzített sérvműtét.