Én is hoztam egyet:

 

Ady Endre

A BEFALAZOTT DIÁK    

 

 

Valahol, Erdély õsi szögében
Titkos, nagy kõház. Ósdi, mállott.
Alatta mélyen,
Bús boltok alatt süket falak
Õriznek egy diákot.

 

Század kialszik s új század lobban:
A diák ott vár elfeledten,
Befalazottan.
Lelke babona s árnyak hona,
De õ vár, meg se rebben.

 

Valami Nagyúr dobta le hajdan.
Tán a várkisasszonyra nézett.
Vagy büszke dalban
Zengett újszerüt vagy keserüt,
Szépet vagy szent-merészet.

 

Ott vár a diák. (A kõház tornya
Rég leomlott. Okos lakájok
S a sok tivornya
Megölték.) De vár, hogy sír a zár
S hogy fölenged az átok.

 

S messze, távolban, én érzem, látom:
(Óh, bús babonák vércse-kedve)
Ez az én átkom.
Én várok, lesek, vén könnyeket
Ejtvén egy pergamentre.