Csokonai Vitéz mihály: Barátomnak    

Ilyen dorgálást, barátom,
     Tőled már sokszor hallék,
Hogy magam miért bocsátom
     Úgy el, bár vidor valék?
Mért vagyok most olyan gyáva,
Aki másszor, mint egy páva
     Voltam a felőltözött
     Víg gavallérok között?

Azt is hányod a szememre,
     Hogy most bús, komor vagyok,
És hogy már ifjú létemre
     Mindenemmel felhagyok,
Én, ki másszor a lyánykákat
És egész kompániákat
     Kedveltetni jól tudám. -
     Úgy van: Lillát bírtam ám.

Most pedig már bús kedvébe
     Szívem csak szomorkodik,
Őltözöm csak neglizsébe,
     Két orcám halványodik;
Nem kedvellek társaságot,
Sem leányt, sem cifraságot. -
     Úgy van: Lillát fájlalom. - -
     Óh te, eltűnt angyalom!