Na látod,ilyenkor van  a felületes olvasás miatt félreértés.. Ha jól megnézed,azt írtam,hogy mi mindig a gyerekekkel nyaraltunk,annyira,hogy soha nem mentünk nélkülük!! Vagyis az első beszólásod nagyon nem áll.Két éve voltunk először kettesben, mivel a gyerekeink így 20 év felé már nem akarnak nagyon..:o) De még pár napra azért előfordul így is. Másfél éves volt a lányom (a kisebb gyerek) amikor eltrabantoztunk Semmeringre. (!) Ez volt a forradalmi világútlevél bevezetése táján!Semmi gond nem volt, mert ő az a fajta volt ,aki az első ringatózásra elalszik a kocsiban. Később meg mindig kitaláltam játékokat az autózáshoz, nagyon edzettek lettek, természetes lett a dolog, mert mi főleg autóval jártunk, egész Norvégiáig bezárólag. Vagyis szó sincs ,hogy ne vigyük a gyereket vagy mondjunk le az utazásról. Ilyet nem mondtam. Csak azt,hogy igazítsuk hozzájuk a dolgokat,és hogy mi ezt sose éltük meg lemondásnak. Annál is inkább,mivel nekünk is akkor nyílt meg a világ ,és Ausztria óriási élmény volt nekünk is,meg nekik is,mert állatok voltak,gyönyörű környezet,lehetett hajózni a tavakon,hegyi vasutazni,hegyet mászni stb. Mai napig is kedvenc nyaralóhelyünk maradt mindnyájunknak. De persze volt tenger is, 4-5 évesen már azt is élvezték,de nem akartunk érte repülőzni, hiszen az Adria is gyönyörű, és az olasz part sincs messze. És mondjuk Párizsba csak akkor mentünk,hogy együtt felfedezzük,amikor már értékelték a kulturális élményt. Vagyis nem értek egyet a világvárosokban háton cipelt csecsemőkkel vagy a tengerentúlra sürgősen elutazni vágyó fiatal szülőkkel,akik még biztosan találnának maguknak is való élményt elérhető távolságban. Ezt én nem érzem lemondásnak, pláne megkeseredésre való oknak,amint itt valaki hozzászólásában említi , mert ugyan miért lemondás egy csodaszép helyen lenni,ahol még nem voltunk,csak mert nem kell repülőre ülni érte??

De lehet,hogy csak mi voltunk úgy,hogy minden élménynek magunk is örültünk,és ma már a felnövő fiatal szülőknek csak távolabb van újdonság, ezt tényleg  nem tudom. De akkor sem érzem helyesnek a csecsemőt kirángatni a megszokott rendjéből,és  sokórás repülőútra vinni, csak hogy elmondhassuk, nem hagytuk otthon soha, milyen edzett lesz, és mennyit látott már,mert hát ez nem igaz.

De amúgy valóban minden eset lehet egyedi, és ez egy általános nevelési dolog, amit mondok,mert hát sok-sok rossz példát láttam,és  sok-sok kínlódó gyereket,akiket a szüleik jól ledorongolnak,mert fáradtak és nyűgösek,és valahogy nem élvezik a túrát. Ilyenkor mindig a szülőre haragszom és nem a gyerekre.