Legfeljebb a vasútgyilkosoknak kívánom azt az érzést, amit átéltem március 3-án.
Enyhén szólva nagyon rossz volt. Egyik haverommal utaztunk mind2 utolsó terenyei
vonaton. Recsk-Parádfürdőn visszafordultunk a másik vonattal. Ami látvány ott
fogadott, az máig leírhatatlan érzést keltett bennem. Még most is libabőrödzök.
Visszafelé természetesen bekéredzkedtünk mvismerősöm mellé, hogy még egyszer
utoljára láthassuk "mvszemmel" azt a szakaszt. Kál-Kápolna bejárata előtt megkért
minket, hogy menjünk ki, mert szeretné egyedül bevinni a vonatot. Aztán egy
átkozottul keservesnek ható hosszú kürtszó kíséretével bejártunk az állomásra.
Amikor szerelvéánymenetben távozott Füzesabonyba, akkor is nyomott egy szintén
átkozottul keservesnek ható kürtszót. Még aznap délután Kisterenyéről végigutaztunk
a vonalon. Recsk-Parádfürdőn 3 "durr" hallatszott. Ugyanis durrantyúk voltak letéve
a sínre. Az állomáson kitett plakát ütős volt. Áh, tovább nem is írom, mert nem tudnék akkor leállni.
Basszus, még most is beleborzongok... :'(