Kölyöktigrisek

 

Mint kölyöktigrisek,

játszottunk egy padon

S most puha mancsokkal

könyöklünk két másik asztalon

Megpofoztuk egymást,

körmeinket visszahúzva

Harcra tanított az éj,

a bokor, a régi csúszda

Hintát táncoltatott a szél,

Harmatot sóhajtott a nyár

Harapott az árnyék,

Suttogott: veszély,

Karod, kezed, szád,

Régóta másra vár

Mégis jó volt játszani

A porban harcosnak látszani

Hagyni szádat, s csak megkóstolni téged

Örvénylő folyót látni benned, sötétkéket

Megmutatni hátam és nyakam

Nézni, hallgatni másképp, máshogyan

Átlépni a kapun, elszédülni egy pillanatra

Megköszönni annak, ki engedte, hagyta

Hogy akkor ott legyen

ruganyos lépteken,

bátran és félszegen

a most varázslata

parázslott a vágy

Majd könnyen föladta

Támadott, engedett

fényeket kergetett

át gyerekvadak szívén

fogunk erős, húsunk kemény,

mert a kölyöktigrisek

Fürgék, gyorsak ha baj van,

morognak, püfölnek

Néha esetlenül, de lankadatlan

kergetőznek, játékosan, fog a bőrben

Mancs a hasban

Őserő minden kecses és idétlen mozdulatban

Hidd el, mit elvettem, visszaadtam

Harcra készen, mégis, szívünkben ártatlanul

láthatod,  mily végtelen pajkosak, szelídek vagyunk

simogatásra váró,

néha éhes, elveszett kölyöktigrisek

számolatlan szavakba égetett

út szélén hagyott jelzőtüzek.