Nem tudom, milyen értelemben használod itt barnakupac alatt, de a szövegkörnyezetből azt veszem ki, a nem mainstream demokratákra gondoltál: azaz azokra a demokratákra, akik ezt a szót ritkán vagy sosem használják, illetve azokra az emberekre, akik a létező vagy a plátó demokrácia ellenségei.

Mondod Horthyt. Ő nem volt demokrata, nem is akart annak látszani. Katona volt, háta mögött a magyar(!) hadsereggel, aki a családfő mintájára nemzetfő volt, és nem mediátor. Tőlem hívhatjuk diktátornak is, az volt. Volt uram-bátyámozás is, ez tény (ma is van mutyizás, tocsikolás, söjtörözés). Csakhogy Horthy becsületesen végezte a dolgát, újjáépítette az országot az ún. barnakupacból (nem egyedül!), újra virágzott az ország, a művészetek, a kultúra, mindez a trianoni "outsourcing" után. Mindezt sikerült folytonos hazudozgatás, elkúrás és az ún. nemzetre rontás nélkül elérnie. A világháború 2. felvonásába most nem mennék túl mélyen bele, de úgy gondolom, tisztességgel helytállt az ország és a katonák, nem ijedtünk meg sem Sztálinéktól, sem Hitleréktől, tettük, amit tenni tudtunk és lehetett. Aki háborúban felteszi a kezét, hogy jajj ne bántsatok, az nemcsak hogy gyáva, de ő is fogja veszíteni általában a legtöbbet, mert látják a nála erősebbek, hogy balek. Kikaptunk a Sztálin-Churchill-Roosevelt koalíciótól, elveszítettünk végül egymillió embert és ha jól tudom, 5 falut. Nagyon sok ember ez, de egy világháborúban, a frontvonalak találkozásánál ennyi volt akkor az annyi még a győzteseknek is. A jóvátétel (sarc) számolgatásánál már nem ő vezette az országot - megpuccsolták német segítséggel a nyilasok.

Nem volt tökéletes ember, de becsületes volt és oroszlánként küzdött a hazájáért.

Na most össze lehet hasonlítani, mit ért el Horthy 1920 és 1938 között, és mit a 3. köztársaság 1989 és 2007 között. Építés kontra leépítés. Ma Magyarországon szabadságon van a művészet, olyan, mint a boltosok, akik a vasárnapi zárvatartásból élnek meg. Háborúban hallgatnak a múzsák?