"Abban az esetben, ha az éhgyomri vércukorérték nagyobb vagy egyenlő mint 7,0 mmol/l (vénás vérből vizsgálva), vagy a terhelés utáni 2 órás érték nagyobb vagy egyenlő mint 11,1 mmol/l, akkor megállapítható a terhességi diabétesz. Ha az éhgyomri vércukor érték 7 mmol/l alatt van és a terhelés után 7,8 mmol/l és 11,1 mmol/l közé esik, abban az esetben csökkent glukóztoleranciáról van szó, ami a szénhidrát-anyagcsere enyhébb fokú elváltozását jelenti."
Forrás: http://www.hazipatika.com/articles/Terhessegi_cukorbetegseg_2_resz?aid=20040123121708

Azt pedig én is tudom, hogy a baba érdekében történik. Gondoltad, hogy nem? Hidd el, felnőtt, felelősségteljes ember vagyok, nem kell kiokítani arra, hogy vigyázzak a gyerekemre. Pláne nem egy ismeretlennek.

Ha figyelmesen átolvassátok, amit írtam, látni fogjátok, hogy nem a diéta szükségességét kérdőjeleztem meg, hanem a mértékét, és azt, hogy helyesen állapították-e meg. (Az illető orvos még csak a testsúlyomat, magasságomat sem mérte meg, nem kérdezte, mennyi a fizikai aktivitásom, ránézésre állapította meg az adagot). Ezen kívül egy csomó alapvető dolgot nem mondott el, magamnak kellett utánajárnom.

Amióta megtudtam ezt a diagnózist, tiszta para vagyok, aludni is alig tudok. Nekem ez jelentős életmódváltoztatással jár (örülök, hogy nektek nem), amit bizony nem könnyű megvalósítani amellett, hogy még ezerféle félelemmel/tennivalóval is meg kell birkózni terhesen. Nekem ezzel kétszeresére emelték a szorongásomat. Ez az, amire azt gondolom, hogy árt.

A topicot olvastam, szinte minden oldalt. A hajlamról is tudok, köszi, hidd el, eléggé sokat tájékozódtam. Ha valami újat és megnyugtatót tudtok mondani, akkor írjatok.