Ha tudnék rajzolni, könnyebb lenne.
Kerestem a neten valami hasonlót, de biztos rosszul, mert nem találtam.
Valamikor - pár évtizeddel ezelőtt - lehetett kapni nem kifúrt aljú műanyag cserepet, amiben az alján kb 3 cm magasságban volt egy néhány lyukkal ellátott műanyaglap, egyik sarkában egy kivágott lyukkal, és a lyukban volt a kb 3 cm átmérójű müanyagcső. Gondolom, a panelban lakó növénykedvelők miatt találták ki, ahol egy deci kiöntött vizzel is 2-3 emeletet le lehetett áztatni.
A nagy előnye az volt, mint egyszer már itt is leirtam, hogy a csövön keresztül lehet öntözni, megmérni, meddig áll a cserépben a viz, eltávolitani a sok vizet, ha kell, és levegőzik a föld, nem mocsarasodik be. Különösen a vizigényes növények - pl. csavartpálma, leander - tartására nagyon jó a módszer. Ilyen cserepet már sok éve nem találok, ezért csinálom magamnak.
Ha a lényeget érti valaki, itt már be is fejezhetném.
Ha nem, folytatom:
bármilyen zárt aljú műanyag virágpitli, vagy vödör aljára lefelé forditva beteszek egy olcsó műanyag virágalátétet (a magassága adja a légrést a cserép alján), kifúrva néhány helyen, egyik szélén bevágva, hogy a csővet rögzitse. A cső végét ferdén bevágva állitom bele (ha egyenesre van vágva, akkor megáll benne a viz). Bele a növény. A cső sokminden lehet, mg boltban is kapható olcsón többféle átmérővel átlátszó. Egy pitlihez szükséges méret: az aljától a tetejéig.
Több napra előre be lehet locsolni a növényt, ha sok a viz, a csövön ki lehet csorgatni. Bármikor megmérhető, szükséges-e locsolás.
Amikor a fentiek nélkül, zárt aljú edényben tartottam növényt, két dolog fordult elő:
- túllocsolás (mocsárrá változott a föld),
- elégtelen locsolás (a növényt kiemelve a tartóból, a földlabda széle nedves, a közepe meg csontszáraz), annak ellenére, hogy a föld teteje megfelelően nedvesnek tűnik.
Bocs a hosszúságért.