Reviczky Krisztina

Kőtörő

Keringő holdként
körülveszlek, a
nyár eleji kertben abroszt
terítek, mert főztem
neked.

A forró köveken
pihenünk lihegve, mint
majd a tengeren:
két nagy boldog,
jóllakott tarka gyík,
talán leguán.

Tavasz-szag van,
egymásra találunk
minden pillanatban,
mint egy mély,
megváltó fohász, mely
kivirágzik, aranylik
szívemen,

ahogy a kukorica-ház
áttör a ködön,
vagy a hóvirág
a fagyott kövön.