A betonozás fel sem tünt.

Az utóbbi években Aggteleken a Baradlában, Abaligeten, a Pálvölgyiben és a Dobsinai Jégbarlangban jártunk. Mind inox korlátokkal és széles betonjárdákkal

van ellátva.

Ekkora turistaforgalom mellett ez számomra természetes.

Persze helyenként be lehet fizetni kúszó-mászó túrákra is.

Domicán káprázatos a csepkövek és a falak színe, amit nem tettek tönkre

fáklyákkal és a világítással, és a csepkövek gazdagsága is lenyűgözött.

Alig ritkították meg azokat a gyűjtők.

 

Négy éve az Aggteleki Nemzeti Parkon átautózva mentünk Podlesokba nyaralni.

Jósvafőnél szetettünk volna lemenni a barlangba.

Nem lehetett, mert felújították éppen.

Na átmentünk Aggtelekre. Lekéstük a kerek órás túrát.

Június végén 2!!! órát kellett várnunk a következő rövid túrára. 

Persze így igénybe tudtuk venni a bejárattal szembeni sütödék és zsibvásár

szolgáltatásait. Meggyőződésem, hogy erre ment ki a dolog.

A következő kerek órában, már legalább ötvenen vártuk, hogy egy óra múlva

lejuthassunk a barlangba, de nem indítottak köztes túrát.

Így azután pont 6 perccel lekéstük az utolsó túrát a határ túlodalán Domicán.

Na engem ez idegesített!

 

Idén 130 kilométert autóztunk Podlesokból, hogy megnézhessük Domicát.

A barlang előtt falunapot tartottak a hosszúszóiak, atrakciókkal.

Ettól azonban pontosan indult a túra.