Hohoho, egy fontos mondatot észre sem vettem az előbb (bár tulajdonképp erről is írtam, de azért...): "Nem nevezhető megbecsülésnek, hogy belekényszerítitek olyan szerepbe őket, hogy nektek megfelelési kényszerből, kénytelenek legyenek a saját nemüknek a tagjait szídni."

Engem aztán senki semmilyen szerepbe nem kényszerített, és a többi női nick többsége is így fog nyilatkozni - köszönjük, van önálló akaratunk és agyműködésünk. Az benned a vicces, hogy nem veszed észre: te vagy az egyetlen, aki itt próbálja a többi nőt szerepekbe kényszeríteni: a lealázott, bilincsben élő, kiszolgáltatott, agyonvert, megalázó helyzetekben tengődő, anyagilag, erkölcsileg és szellemileg alábecsült nő szerepébe. Hát köszi, én ebből egyáltalán nem kérek (szerintem sokan mások sem), egyenrangú párkapcsolatban élek (habár sosem gondoltam, hogy egyforma lennék a férfiakkal, nem is akarok az lenni, és attól még nem vagyok kevesebb (de már említettem neked, hogy a különbözés és az alulmaradás fogalmait erősen kevered), ugyanúgy megbecsül a párom, ahogy a férfi barátaim, én is őket, és megalázó helyzetnek talán csak azt tudnám nevezni, amikor egy nő hamis és ostoba ideológiák alapján próbál a többi nőtársammal együtt egy olyan szerepbe berátani, majd kirántani belőle, aminek nem is vagyok részese, sőt, kikérem magamnak.