A Tenger dala a sötétség évszázadaiból Először látható a kairói titkos kamrából előkerült egyik kézirat Népszabadság • Juhari Zsuzsanna   • 2007. augusztus 4.

Egy igazi ritkaságot állított ki első ízben a jeruzsálemi Izrael Múzeum. Az 1400 éves kézirat egy kairói zsinagóga titkos kamrájában lapult évszázadokon át, míg egy amerikai gyűjtő fel nem fedezte és magával nem vitte.

<!-- var ord=Math.round(Math.random()*100000000); document.write(''); //-->

A kézirat tartalmazza az Ótestamentum egyik legszebb énekét, a Tenger dalát (A győzelmi éneket, a Sirát Hájámot), amit - a biblia szerint -- a zsidók énekeltek, amikor Egyiptomból csodálatos módon kiszabadultak száraz lábbal kelve át a Vörös-tengeren, míg az őket üldöző egyiptomiak belefulladtak a vízbe. Bibliaszakértők szerint a dal 600 körül keletkezhetett, vagyis akkoriban, amelyik időszakból nagyon kevés héber kézirat maradt fenn.

"A héber kéziratok sötét időszakából származik az értékes lelet. A holt-tengeri tekercsek, amelyek közül a legkésőbbi darabok a III. században keletkeztek, és a X. században keletkezett szövegek között egy hatalmas, hét évszázadnyi űr van. Azokat a sötét századokat nem élték túl zsidó kéziratok. Legalábbis még mindig rejtőznek, ha vannak is ilyenek" - nyilatkozta Stephen Pfann, a jeruzsálemi Szentföld Egyetem bibliaszakértője.

 

Az eredeti héber szövegek görög és más nyelvű korabeli fordításai maradtak csak fenn, ezekből próbálják meg rekonstruálni az elveszett kéziratokat. Pfann professzor szerint éppen ezért felbecsülhetetlen értékű egy olyan eredeti héber nyelvű bibliaszöveg, amely ebből az időszakból származik.

A pergamen a híres kairói genizában vészelte át az évszázadokat. A genizákat, a titkos kamrákat a zsidók a zsinagóga közelében építették meg azért, hogy az elhasználódott, liturgikus célra már nem alkalmas vallási kéziratokat, szent könyveiket ott helyezzék el. A megszentségtelenítéstől óvták így kézirataikat, amíg egy idő után földbe nem temették azokat. Szemétbe ugyanis nem vethették azokat a szövegeket, amelyek az Isten nevét tartalmazták. A genizákat a zsinagóga környékén építették meg, de nem meghatározott helyen, és mindig nagyon elrejtve, ezért az elfeledett genizákat ma már nehéz megtalálni.

 

A kairói Ben Ezra zsinagóga melletti titkos kamrát, az úgynevezett Kairó genizát az 1800-as évek végén fedezték fel. A 882-ben megépített kamrában valójában 1753-ban járt először európai utazó. Simon von Geldern az 1773-ban írt könyvében említi is a helyet, de a kéziratokról nem sokat tudott meg, mivel nem merte azokat még megérinteni sem. A helyi babona ugyanis tudni vélte, hogy szörnyű balsors vár azokra, akik a szent szövegeket megérintik. Voltak, akik vállalták a kockázatot, mert egy-egy pergamenlap feltűnt az illegális műkincspiacon ezekből a kéziratokból, de egészen 1896-ig, amíg nem jutott Solomon Schechter, a Cambridge Egyetem professzorának kezébe ezekből a pergamenlapokból néhány, senki nem ismerte fel a kamra tartalmának valódi jelentőségét. Több szakértő egyenesen kételkedett abban, hogy a "sötétség évszázadaiban" egyáltalán készültek volna héber nyelvű vallási szövegek. Úgy gondolták, a görögül és más nyelven fennmaradt szent szövegek eredetiek és nem fordítások, hiszen egyetlen héber szöveget sem talált senki. Schechter azonnal Kairóba utazott, és a genizából több ezer pergamenlapot szállított Cambridge-be. A lelet jelentőségét a holt-tengeri tekercsekéhez hasonlítják.

 

Schechter azonban nem vitt el mindent, Cambridge-be végül mintegy 100 000 töredék került, de jutott a pergamenlapokból London, Oxford, Párizs, Frankfurt, Leningrád, Bécs, sőt Budapest gyűjteményeibe is.

A most kiállított töredék az 1970-es évek végéig magántulajdonban volt.