Jó kérdés, hogy mennyire képes széles körben teret hódítani az "értelmes" feminizmus. Attól tartok, hogy úgy van ez is, mint minden más - akár irányzat, akár téma. Vagyis, hogy az embereket (legalábbis nagy többségüket) nem ez érdekli, nem erre fogékonyak. Ha valakit/valakiket lehet győlölni, és ami még ideálisabb, hibáztatni a saját elcseszett életünkért, az általában sajnos sokkal szimpatikusabb és egyszerűbb, mint olyan irányzatokat elfogadni és hinni bennük, amikhez egyrészt gondolkodni kell (rengeteg energia ugye), másrészt nem magyarázza meg nekünk, hogy miért mások tehetnek a problémáinkról. Valószínűleg az összes elfajult irányzatnak ez az oka (nemcsak a kommunizmus, hanem pl. a fasizmus is ilyen, ott pl. kezdetben szó sem volt fajgyűlöletről (sem), és még hosszan lehet sorolni a példákat). Ha megnézzük, az emberek sokkal könnyebben csatlakoznak radikális oldalakhoz, különösen demokrácia/anarchia idején. Végignézve a történelmet pl. általában minden demokratikus rendszert központi hatalomra beilleszkedő követ, és ez nyilván nem véletlen. Egy demokráciában - különösen akkor, ha a demokratikus vezetés nyilvánvalóan alkalmatlan, pl. Mo-n - az emberek önállótlanabb (finoman szólva) része (és ők a nagyobb rész) elbizonytalanodik és megijed, nem tud egyedül megharcolni a mindennapi gondjaival, nem tudja, miben és kinek higgyen stb., és hamarosan eljön a pillanat, hogy csatlakozik valami radikális szervezethez (akár egyház, akár politikai párt), mert azt gondolja, hogy aki hangosan kiabál, az nyilván határozott és erős is, és majd megvédi őt, az elveszett lelket. Szerintem pontosan ez a helyzet a feminizmussal is, mint bármilyen politikai vagy egyházi irányzattal - mindez persze csak az én elméletem.

Ahhoz is hasonlít egyébként a dolog (megitncsak szerintem), hogy mennyivel több bulvárt olvasnak és akciófilmet néznek meg az emberek, mint mondjuk szépirodalmat vagy színházi előadást (vagy klasszikus filmeket). Ez sem véletlen. Valszeg, ami egyszerűbb és kevesebb gondolkodást igénylő, arra mindig sokkal nagyobb kereslet lesz. Szóval, összefoglalva, sajna nem nagyon hiszek benne, hogy széleskörűen elterjedne egy mérsékelt irány, akár a feminizmusról, akár másról legyen szó, de próbálkozni azért lehet. Valamennyire lehet a közgondolkodást is formálni (bár nem könnyű, mert pl. a faji előítéletektől még mindig nem sikerült megszabadulni, kérdés, fog-e sikerülni valaha), csak az a kérdés, hogy kinek éri meg? Mert ehhez olyanoknak kéne a dolog mögé állni, akiknek van hozzá anyagi és emberi erőforrásuk, ők viszont hatalmat és még több hatalmat szeretnének (általában), az meg, mint  afenti példából láttuk, pont nem a mérsékelt irányok propagálásával szerezhető meg, és akkor itt bezárult a kör.