Igen, voltaképpen az értelmes feministák (akik nem csak az asszonyt, hanem az embert is tartják valamire), valóban se nem buták, se nem veszélyesek. De annyit azért megtanultunk a történelemből, hogy soha nem az arany középútra törekvők érvényesülnek, hanem a szélsőséges, radikális irányzatok. Annak idején a nemzetiszocializmus és a kommunizmus is egész jó alternatívának tűnt az embereknek, végül is nemzeti és szocialista, ill. kommunista internacionalista elveket vallani legalább olyan szépen hangzik, mint a nemek egyenrangúságért és a békéért küzdeni. Csak aztán jönnek a radikálisok és ki akarják irtani az ellenérdekelt felet. Illetve előbb csak a kvóták jönnek, de hát nincs új a nap alatt... Nem szeretném megérni azt a forgatókönyvet, hogy a feminácik elvégzik a piszkos munkát, aztán majd jönnek a békét teremtő mérsékelt feministák.

És azért nem szemérmeskedjünk, nem csak az uránbányászat nem való a női alkatnak. Vannak olyan agybeli eltérések is, amik erre vagy arra a szakmára nagy többségben férfiakat vagy nőket tesznek alkalmassá (pl. térlátás és elvont gondolkodásra való képesség vs. verbalitás és multitaszking működés). Meg aztán, hogy a nők tudnak gyereket szülni, a férfiak meg nem (bár a joguk meglehet hozzá, ld. Brian élete :-) Nekem is olyan rendszer tetszene, ami a nőket nőként becsüli meg, és nem rosszul sikerült férfi-másolatokat akar gyártani belőlük.

Ennek a bizonyos értelmes és emberi feminizmusnak, amiről írtál, szerinted mennyire van esélye bekerülni a közgondolkodásba 'a feminizmus' címszó alatt? Mert amit eddig feminista portálokon olvastam, az mind a radikális irányzatnak tűnt, amiből pedig épeszű ember nem kérhet.