Amikor a gyerekeim judozni jártak, a legkisebbem 5 éves volt. Egyik alaklommal az öltözőben edzés előtt boldogan mondja nekem, hogy: Anyu! remélem be kell mutatni Pista bácsinak, hogy emlékszünk-e még a múlt edzésen tanultakra! Én emlékszem!

Ezzel elkapta a nadrágom szárát, meglökte a csípőmet - mert nagyjából csak azt érte el - és én egy akkora hátast dobtam, hogy csak úgy nyekkentem az öltöző kövén. Egy pillanatig nem kaptam levegőt a meglepetéstől meg a puffanástól, aztán elkezdtem nagyon röhögni. Egy unokáját öltöztető nagypai odatérdelt elterült összes 158 centim mellé és rettenetesen aggódó hangon és ábrázattal kérdezte, hogy jól vagyok-e. :o))))))))))))))))))))))))))))